LAPGAZDÁNAK
Ebben a fórumban nem hozunk létre külön témákat. Megjelenhet itt minden érvelés, ami a 'MENNI VAGY MARADNI' kérdést árnyalhatja. A kérdés érvényes bármely magyar városban, de az országban, vagy akár a közép-kelet európai térségben is. Mi most itt, Pécsett tesszük fel, de ez ne tartson távol senkit, aki nem kötődik a városhoz! A lényeg a téma kitárgyalásán van.
Mi szól az elköltözés, és mi a maradás mellett? Hogyan ütközik az egyén és a közösség érdeke a tehetségek elvándorlása kapcsán? Kell-e, lehet-e ezen változtatni?
A fórum megnyitásáig is érdekes és nagyon különböző megközelítések, vélemények jelentek meg a NÉZŐPONTOK menüpont alatt. Egyes almenükben a tartalmak bővülnek még, de az egypercesek rovat június végével lezárult. Ezekkel az írásokkal az is célunk volt, hogy ösztönözzük a színvonalas fórumépítést - ajánljuk hát olvasásra őket!
(2010-11-22)
építész-urbanista
(2010-10-17)
tehetséggondozás
"Nekem itt vannak álmaim":
http://www.youtube.com/watch?v=odJ7HmvwAiY
(2010-10-04)
építészet - emberség
megnézni a KOGART kiállítását, amely csütörtökön, szeptember 30-án nyílt.
Miről szól?
- a fiatal középgenerációról, aki nem ment EL...
- a fiatalabbakról, akik nem mennek EL, mert a KOGart például felvállalta ennek a generációnak is a megjelenítését ilyen környezetben...
és ELmentünk a megnyitóra.
Annyan voltak, hogy az ottaniak nem emlékeznek ilyen tömegre megnyitón...>>> tehát van értelme a középgenerációs művészeket ittmaradásra bíztatni az ELmenetellel szemben.
Aki nem megy EL megnézni a KOGART legújabb kiállítását, kihagy valamit az életéből.
http://www.kogart.hu/indexx.php
"Tömbök - Formák - Alakok"
Boldi és Szurcsik József közös kiállítása
Boldi(Szmerecsányi Boldizsár) szobrai valami boteros világot idéznek, sajátos, eredeti megfogalmazásban, első sorban Michelangelo fehér carrarai márványába öntve...
Szurcsik képei pedig az élettel teli színeket éa a síkból kitüremkedő képeket hoznak össze a térben a formákban...
Megéri ELmenni.
Megéri látni, hog van, aki ittmarad. Nem biztos, hogy Pécsett, lehet, hogy Budapesten, vagy máshol, de itt marad.
(2010-09-30)
munkanélküli
Kiegészítés az előző (14.) hozzászólásomhoz:
Kérdésemre a rendezvény szervezői készségesen válaszoltak, ebből
idézem a lényeget:
"A Pécsi Kesztyű Márkabolt három, Pécsett működő cég összefogásával
jött létre: Gant Kft., Szom-Hor Kft., OK. Otto Kessler KV. "
(2010-09-29)
munkanélküli
Most kaptam egy meghívót - gondolom ti is -, mely szerint
"2010. október 1-én délután 14 órakor a Ferencesek utca 14. szám alatt a
nagyközönség számára újra megnyitja kapuit a PÉCSI KESZTYŰ
márkabolt, több, pécsi kesztyűgyártó cég együttműködésével."
Rákerestem a neten (gugli+céginfó), hogy ki is lehet ez a "több, pécsi
kesztyűgyártó cég", mert én régóta egyről sem tudtam. Nos a következőket
tudom megosztani veletek:
A "pécsi kesztyű" nevet különböző formában több cég viselte illetve viseli:
- az egyik cég valóban pécsi és a céginfó szerint működik is (Mohácsi út)
- egy másik működő cég (az Engel János útról) ELköltözött Pestre
- a harmadik cég is pécsi volt, de megszűnt
- a negyedik cég szintén megszűnt, de ELeve Pesten volt bejegyezve, csak
a neve volt pécsi...
...és ezen a ponton hagytam abba a kutakodást.
"Ez mind-mind pécsi kesztyű, pécsi kesztyű, pécsi kesztyű..."
http://www.youtube.com/watch?v=2BsjXIg5uE4
Mielőtt egyből beleugranék a közepébe , megpróbálom pozícionálni magam magam:
Az első EL amiről a családi anneleskből tudok az az 1771 áprilisi El volt mikor családom 6 gyerek és szülők ELjöttek a "szabadságba", mert ELengedte őket Franz Heinrich Freiherr von Dahlberg aki Burg Friedbergben székelt és jobbágyát a Königreich Ungarn-ba hozzátartozóival, visszafogadás ígéretével elengedte. (Vajon beválthatnám?) Meg sem állt a Schachtel (hajótutaj) Ulmtól Bácskáig. Itt 1921-ig jól elvoltak 150 évet vagyis 4-5 emberöltőt.
Nagyapám a családot ELhozzta Szegedre Zentáról, a szerbek elől menekülve. Apám szegeden diplomázott mint tanár és került EL a Felvidékre a visszacsatoláskor Ipolyságra, gimnáziumi tanárnak. Itt indul az én történetem, lévén, hogy itt egy asszimilált felvidéki lányt vett feleségül (Pesten) és kerültek immár együtt EL Győrbe. Majd apám a frontra ment EL, anyám a front elől a Vagongyárral Csehországba (korábban Prágában diplomázott mint tanár) majd tovább. Apám ELment utána Ujrajnából az amerikai megszállási zónába. ELmehettek volna (apám német orosz angol tolmács volt ott) amerikába, de anyám mardni akart illetve hazatérni. Győrött a lakásukat már kiadták másnak, mégis ide születtem. ELmentem Pestre építésznek tanulni, majd Kőszegre (71 ben azaz 200 évvel az ősök útrekelése után) praktizálni a mélyvízben, majd 7 év után tovább (bezárt a VASITERV) Budapestre és szinte azonnal EL Algériába, anyagilag talpraállni.
83 óta kissebb nagyobb megszakításokkal Budán élek párommal, időnként hosszabb-rövidebb időre főleg 3-ik világbeli kirándulásokra ELhagyom a várost. Most azaz 2011 tavaszán ELhagyom Almádi kedvéért, ahová életvitelszerűen tervezzük El (le?)költözni.
Középső fiam, Márk (a Simpla egyik alapító tulajdonosa) készül, hogy ELmegy Andalúziába. (Már élt Indonéziában és Andalúziában) Talán nem teljesen érdektelen mi az oka, hogy ezt tervezi.
Hát ez az a kontextus amiben meg fognak elmém szülőcsatornáján a továbbiakban az EL-el kapcsolatos gondolataim, mondanivalóm jelenni.
Talán még az is imformáció, hogy apám 9 nyelven beszélt anyám 6 én magyaron kívül 3 nyelven, ami a régiek szerint ennyi embert is jelent. Multikulturális közegben nőttem és éltem, nyitott ha tetszik szabadgondolkodó értelmiségi vagyok. Abyau nagyapám evangélikus lelkész volt, Losoncon, Szlovákiában élő unakatestvéreimmel nem tudok beszélgetni, mert apjuk (tanár) nem engedte magyarul tanulni őket félve a totalitárius és nacionalista rendszertől. Apámat B listázták, mert visszatérve az ameriakaiktól nem foglalta el a kijelölt munkahelyét, Győrött maradt, majd 54-es árvízet követően mivel a segélyszállítmányok elosztását reklamálta ítélet nélkül bebörtönözték egy évre, 56 elején szabadult, majd 57-ben újra kirúgták, mert egy francia kommunista delegációnak tolmácsolva állítólag valami dehonesztálót mondott volna. Szabad és szuverén ember volt, autoritással dignitasszal; az lettem én is. Ahogy a nagy pénzügyi-tőzsdei guru, Kosztolányi mondja: "Senkinek ura, senkinek szolgája, így van ez jól!"
És azt hiszem máris a téma közepébe vágtunk: Természetesen vannak kényszerek, szükségletek, amelyek ELűznek, de az igazi hajtóerő, különösen értelmiségieknél, avagy ha Florida ideáját parafrazálom, akkor az "értelmiségi osztály"-nál az a szabadság utáni törekvés. Nem csupána fizikai, hanem a szellemi, ami a Maslow szükségletpiramisán a csúcson az "önmegvalósítás" Grál kelyhe. Az alkalmazott alkatok nem vállalkoznak (nem pionírok, nem vállalkozók, nem vállnak kockázatot, felelősséget) arra, hogy ELmenjenek azért hogy megvalósíthassák önmagukat, hogy szabadon azt tehessék amit szeretnének. Nem tudják vágyaikhoz megteremteni a körülményeket.
A vállalkozó alkatú, karakterű aki látja a képességeiben rejlő távlatokat, a lehetőségeket, keresi, elébe megy a kihívásoknak ha tetszik ELmegy, ha helyben a konfortos otthoni, lokális viszonyok között nem tudja megteremteni szabadsága feltételeit, az önmegvalósítás lehetőségét. Ha nem alakítható relatív könnyen át a fészek a költéshez, akkor új költöhely után néz. Benne van a tojás, amit ki akar költeni, fel szeretne nevelni. Ha szuverén, kockázatvállaló, felelősségvállaló akkor nehezen túri a borbírt, érthetetlen korlátokat, akadályokat, a kultúrális miljő kisszerűségét, az irigységet, a furkapiszkát, az akadályok mesterséges újtraépítését, a borsó falrahányását, azaz azt a kultúrális közeget, gondolkodásmódot, amely nem teszi lehetővé, hogy hathasson. Egy boominf, egy prosperáló, egy más sikereinek is örülni tudó, pezsgő közeget keres, egy olyan kulturális miljőt, ahol megvalósíthatja elképzeléseit kipróbálhatja önmagát, ideáit, azaz egyfajta pionírgeist kiélésére módja nyílik, mert ez az innováció, a kreatívitás feltétele. Az alkalmazott inkább a jólét, a biztonság miatt megy.
Vagyis ez elsősorban karakter és kulturális kérdés. Ahogy Ranschburg Jenő bá mondja, hogy mi itt e hazában még nem vagyunk érettek a demokráciára, mert nem vagyunk szuverének, nem vagyunk polgárok, nekünk még cératyuskára megmondóemberre van szükségünk, úgy igaz ez a kultúrákis karakterünk a kezdeményezőkészségre is, amit az a patriarchális közeg letör, aminek igénye nem csak a patriarchánál, hanem a gyermekeknél is megvan. Ez nagyon de nagyon rossz hír azoknak a keveseknek, akik anno is lázadtak a készen szolgáltatott megoldások ellen, vagy nem tudtak kezdeményezni, újítani, innoválni, kreálni csak adaptálni. (Győr városát ez az adaptívvá változtatott kultúra tette azzá ami: azaz egy olyan betokosodott iparvárossá, ahol a 30as év