Üdv.
Bamáról jöttem át gondoltam elmondom mi a véleményem.
Kezdeném ott hogy 25 leszek, rendszerinformatikus, sportedző, fittness wellness oktató végzettségem ECDL mindegyik modul,cisco (1. vizsga) A B jogsim, pszáf vizsgám is van. Mégis lassan 1,5 éve vagyok munkanélküli. Pécsen nincs semmi, ha el akarok menni távolabbi városba ottani albérlet és élelmiszer stb legalább nettó! 150 000 ft ra lenne szükség ( nem részletezem ).
Legutobb nettó 85 e ért mehettem volna bolti eladónak de ahoz meg kell csinálni a bolti eladóit (80-100 000ft de legalább még egy papír)
Ha elutazok és külföldön keresek állást (mosogató, raktár, stb) kb 100 000 ft az amit még meg tudok takarítani egy hónapba azon felül hogy fentartom magam. Felhábórít az a vélemény miszerint ne menjünk külföldre mert itt is lehet boldogulni stb.... ha havonta félre tudok tenni 10-20 000ft ot mikor lesz nekem abból lakásom? autóm? életem?
Aki lenézik azokat akik elmentek vagy el akarnak menni azoknak üzenem alkalmazzon, nem kérek annyit mint külföldön Pécsen nettó 150-200e és szerintem mindenki marad a popsiján.... Jah hogy a munkáltatónak akkor 3-400 000 a költsége?! Hát az már nem az én bajom én nem akarok ferrárit meg 30 Millás házat. De a franc akar napról napra élni

En is ELmentem a kerdes mar csak az reszemrol mikor terjek vissza ,sok ertekkel rendelkezik Szulohazam ... de meg mindig ugy erzem az aki megizleli a valasztas sokszinuseget a nagyvilagban nehezen szokna ujra a kevesebb palettaju lehetosegekhez . Pecs sikeresen feltudja kesziteni szulotteit az ervenyesuleshez - tuleleshez barhol a nagyvilagban azt hiszem ez a legnagyobb ajandek amit adhat az embereknek de kellenek azok is akik visszaternek es segitik az uj generaciot is a valsztasuk ELokeszitesekor...

Egyik nap mennék, másik nap maradnék. Most épp sportrepülők röpködnek a fejem a házunk felett elég alacsonyan, hiába írunk önkormányzatnak, alkotmánybírságnak, ügyészségnek, nem véd meg senki. Elüldöznek, hát menni kell!? A légiközlekedés fellegvára lesz Magyarország, amit nem szeretnék. Nyáron napi 4 órában műrepülés volt az otthonomtól 500 m-re, hát mit mondjak? Honvédség még a Balaton felett is katonai légifolyosóra vágyik, naponta 500 000 repülő megy el Magyarország felett. A házba beleöltünk pár forintot, ki veszi majd meg, és kinek fogom ajánlani, hogy környezetszennyezett helyen lakjon? Halásztelek az ország 12. legsűrűbben lakott települése. Most Pécsre menjek vissza, ahonnan szintén elvándorlás van és nincs munka?

Sárics Tamás megjegyzésére, illetve Rétfalvyr Orsolya és Erdős Tibor hozzászólásával kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni:
Egy pesti, képzőművészeti vásáron találkoztam először Orsival és Tiborral. Beleszerettem a munkáikba, és megvettem egy naptárat, amit ők igazi bőrbe kötöttek, ennek megfelelően nem volt olcsó, ám egy percre sem bántam a pénzem, mert egész évben örömet okozott kézbevenni. Külön örültem, amikor megláttam, hogy pécsiek. Mert én az a "marha" vagyok, aki kesztyűvásárlásnál a pécsit veszi, még akkor is, ha drágább. Nem azért, mert rengeteg pénzem van, vagy mert felelőtlenül szórom, hanem mert nekem fontos, hogy azzal a kis pénzzel, amit elköltök, egyben olyanoknak adjak megélhetést, akiket becsülök - nem csak a termék fontos, hanem a mögötte álló ember is. 2009 végén tehát megkerestem Orsiékat Pécsett, hogy megvegyem a következő naptáramat, és így fogok tenni idén is.
Szomorú voltam, hogy Pécs nem tudja eltartani ezt a lelkes és értékes munkát végző párt, de reális ember vagyok - az ő minőségi munkájuknak nagyobb piacra van szükség. Ezért tökéletesen megértem, hogy eljöttek, bármilyen nehéz döntés volt részükről, és ingáznak, mert elszakadni azért nem tudnak. Matyi Dezső üzletemberként és igaz pécsiként támogatja őket azzal a lehetőséggel, amit a pesti, Dob utcai áruházában nekik biztosított. Ott voltam a megnyitón, ahol a pécsi Tvritko "vezette a műsort" és az Alexandra munkatársai igazi házias vendégszeretettel fogadták a megjelenteket. Az Alexandra kitart amellett, hogy a központ Pécsett van, ami sokkal több szervezést igényel, és bizonyára többletköltséget is okoz, de ők még be tudják ezt vállalni.
A tüke-összefogásnak azonban másutt is helye lehetne, ha felülemelkednénk azon a szokásos magyar irigység-faktoron, ami minden jószándok megöl a Kárpát-medencében. Lehetnénk mi, pécsiek egymásra jobban odafigyelők, támogatók, és lenne mit tennie a városvezetésnek is. A pécsi kézművességet, kultúrát, de a helyi ipart és kereskedelmet is lehetne átgondolt városgazdálkodási programmal támogatni, ami cseppet sem jelenti, hogy több pénzt kellene mindezekre fordítani - sokkal több intellektuális befektetésre volna szükség! Ha lenne szándék a városvezetés részéről, őszinte szándék, és nem csupán politikai haszonlesés, akkor össze lehetne fogni mindazt a szellemi erőt, amit a pécsiek, éljenek bárhol is, nyújtani tudnának ennek a városnak.
Én jelentkezem.

Én biztos, hogy megyek amint tudok. Berakom a családom a kocsiba és arra fogok törekedni hogy elfelejtsem még az anyanyelvem is. Sokat nyeltem már ettől az országtól: az adók, a vadkapitalizmus, a folyamatos megvonások, a követhetetlen fárasztó bürokrácia, a szankciók, a munkáltatók kizsákmányoló magatartása, a kormányok antiszociális viselkedése, a pénzek kilapátolása mindenhonnan, a korrupció. A vezetőségekben, menedzsmentekben, állami és magán szvérákban felbukkanó patkányok, spiclik, érdekvadászok teszik élhetetlenné ezt az országot. Itt legálisan lehet lopni, csalni, átverni, hazudni, aki meg dolgozik töri, magát, igyekszik, robotól, a közösséget szolgállja az meg gyanús, vizsgálják, zaklatják, bűntetik. ennyi

Én nem megyek. Itt otthonra és családra találtam. A többi nem számít...

Jogos a kérdés, de nem tudom a választ.

Katonaidőmet leszámítva születésemtől Pécsett élek, és semmi kedvem elköltözni innen. Ez a város az egzisztenciális lehetetlenségek ellenére is egy élhető város. No meg vannak egyéb nyomós privát okok is, amik a távozás ellen szólnak.

Ugyanakkor menni viszont kéne, mert hiszen élni kéne valamiből. Lépni viszont csak konkrét lehetőségre érdemes, a fejestugrás a semmibe érdekes kaland, de abban itthon is részem van :)

Most jó ideje keresem a lehetőségeket Pécsett is, itthon is és külföldön is. De eddig még nem adódott olyan lehetőség, hogy a távozás kérdése konkrétan fölvetődött volna. Elvi szinten viszont sokat foglalkoztat a gondolat - még öt-hat éve sem hittem volna, hogy ez velem valaha is elő fog fordulni.

----
Az előző hozzászólás kapcsán fölnmerült bennem az a kérdés:
egy sikeres pécsi nagyvállakozó vajon miért telepíti Pestre az általa támogatott szimpatikus kisvállakozást? Ennyire katasztrofálisan reménytelen lenne Pécsett a helyzet?

Megyek. Tíz évig próbálkoztam. Antik gépekkel felszerelt műhelyünk van, amiben dolgozunk. Bárki bejöhet, megnézheti, kipróbálhatja, hogyan kell könyvet kötni. Dolgoztunk megyének, városnak, egyháznak, egyetemnek. Felajánlásból, jutányosan, azonnal, tegnapra. Megélni ebből nem lehet. Egy kedvezményes bérletű műhelyt szerettünk volna csak, amit aztán munkánkkal kompenzáltunk volna. Válasz: PIACGAZDASÁG van. Ami nem megy, azt nem kell csinálni. Egy ember látott bennünk üzleti lehetőséget: Matyi Dezső. Felajánlotta: egy budapesti könyvesházában helyet csinál nekünk. Vigyünk mindent, amink van, csináljunk mindent úgy, mint eddig. Mi megyünk. Aki akar elér...