http://elprojekt.hu Elprojekt - új hozzászólások hu Z http://www.rssboard.org/rss-specification 10 http://www.elprojekt.hu/es_te_meszÜdv.<br /> Bamáról jöttem át gondoltam elmondom mi a véleményem.<br /> Kezdeném ott hogy 25 leszek, rendszerinformatikus, sportedző, fittness wellness oktató végzettségem ECDL mindegyik modul,cisco (1. vizsga) A B jogsim, pszáf vizsgám is van. Mégis lassan 1,5 éve vagyok munkanélküli. Pécsen nincs semmi, ha el akarok menni távolabbi városba ottani albérlet és élelmiszer stb legalább nettó! 150 000 ft ra lenne szükség ( nem részletezem ).<br /> Legutobb nettó 85 e ért mehettem volna bolti eladónak de ahoz meg kell csinálni a bolti eladóit (80-100 000ft de legalább még egy papír) <br /> Ha elutazok és külföldön keresek állást (mosogató, raktár, stb) kb 100 000 ft az amit még meg tudok takarítani egy hónapba azon felül hogy fentartom magam. Felhábórít az a vélemény miszerint ne menjünk külföldre mert itt is lehet boldogulni stb.... ha havonta félre tudok tenni 10-20 000ft ot mikor lesz nekem abból lakásom? autóm? életem?<br /> Aki lenézik azokat akik elmentek vagy el akarnak menni azoknak üzenem alkalmazzon, nem kérek annyit mint külföldön Pécsen nettó 150-200e és szerintem mindenki marad a popsiján.... Jah hogy a munkáltatónak akkor 3-400 000 a költsége?! Hát az már nem az én bajom én nem akarok ferrárit meg 30 Millás házat. De a franc akar napról napra élniThu, 11 Apr 2013 15:57:32 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=5Miért mennek el az emberek ebből az országból?<br /> - mert iszonyatosan hülye az adórendszer, <br /> - mert elképesztően túlbonyolított az adminisztráció,<br /> - mert reménytelenül idióta politikusok kezében van a döntések joga - túlságosan hosszú ideje, és remény sincs, hogy ez a helyzet megváltozzon. Ez nem bal-jobb probléma, ez a &quot;féltudású&quot; politikai elit, amiből egyenesen következik a korrupció magas volta,<br /> - mert a társadalom túlságosan nagy része nem is igényli a demokratikus jogokat, a kötelességeknek pedig nem is akar megfelelni, megelégszik azzal, ha egy kicsit több vaj van a kenyéren.<br /> - mert itt minden jószándékot megöl az irígység.<br /> <br /> Persze, mindezek megváltoztathatók lennének, és akkor egy fantasztikusan jó hely lehetne Magyarország, benne Pécs is, de a jelenlegi generációk képtelenek az együttműködésre, ezért a kontraszelekció tovább keseríti az életünket.Wed, 20 Feb 2013 13:34:17 +0100http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=2Megjegyzem, annak idején érdeklődéssel olvastam erről a témáról,mert velünk is megsett,hagyján !-és tart már vagy 6 éve.Kész tények elé lettünk állítva,hiszen közeli ismerősünk csak tanulni ment, 3 évre -külföldre. Az,hogy haza nem akar már jönni,az kicsivel később alakult ki nála. Sem lebeszélni nem akartuk,sem rábeszélni,semmire sem. A kérdésre, hogy mit mondanék most - 2012 év végén - magam sem tudom. Jelenleg a legvalószínűbb mondásaim lennének : 1.) Ha rám hallgatsz,csináld úgy,ahogy jónak gondolod ! 2.) Bármi történjen veled, a házunk ajtaja mindig nyitva áll előtted. Mivel másik közeli ismerősünk &quot;csak&quot; Budapestre ment és ott él több mint 10 éve,ahhoz annyit : ha jelenlegi felesége és ő oda nyertek volna felvételt, ahol laktak - saját városukba, nem pedig az ország másik felébe, akkor talán még együtt is élhetnénk. Ki ne feledjem, olyan szempont nincs,amit elhallgatnánk !Wed, 21 Nov 2012 16:49:42 +0100http://www.elprojekt.hu/es_te_meszEn is ELmentem a kerdes mar csak az reszemrol mikor terjek vissza ,sok ertekkel rendelkezik Szulohazam ... de meg mindig ugy erzem az aki megizleli a valasztas sokszinuseget a nagyvilagban nehezen szokna ujra a kevesebb palettaju lehetosegekhez . Pecs sikeresen feltudja kesziteni szulotteit az ervenyesuleshez - tuleleshez barhol a nagyvilagban azt hiszem ez a legnagyobb ajandek amit adhat az embereknek de kellenek azok is akik visszaternek es segitik az uj generaciot is a valsztasuk ELokeszitesekor...Mon, 12 Nov 2012 17:31:17 +0100http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=2Ne menjen. Próbálkozzon. Ha nem jár sikerrel és elmegy, az persze érthető. Természetesen sokat számít, hogy az un. potentátok mit tesznek vagy nem tesznek ilyen helyzetben., de hát a gazdasági helyzet olyan amilyen. Persze mindent ezzel sem lehet magyarázni...<br /> <br /> Másrészt pedig menjen! Tanuljon, tapasztaljon és jöjjön vissza...Mon, 16 Apr 2012 19:59:20 +0200http://www.elprojekt.hu/elmeselo?ID=12Pécs….. Én is itt születtem, gyermekeim, szüleim is, nagyszüleim is <br /> többnyire, mert persze apai nagymamám az Egyesült Államok Indiana <br /> államának South Bend városában. Dédnagyapám, halvány ismereteim <br /> szerint tehetős farmer volt, hat-hét nyelven beszélt, és persze <br /> Magyarországról érkezett a tengeren túlra. Fafeldolgozással foglalkozott, <br /> és ennek következtében, a szemével történt valami. Franciaországba járt <br /> orvoshoz, hiszen jómódú volt. Mivel Amerikából járt, talán Párizsba <br /> kezelésekre, angolul konzultált az orvosokkal. Ezek a kezelések egymást <br /> követték, és felemésztették a kis vagyonát. Mikor már elég sok pénzt <br /> rááldozott, a véletlennek köszönhetően fültanúja lett egy beszélgetésnek, <br /> ami két orvos között zajlott. Ugye említettem, hogy angolul beszéltek vele <br /> az orvosok, viszont egymás között franciára váltottak, de nem tudták, hogy <br /> dédapám e nyelvet is érti, beszéli. Szóval arról kezdtek el beszélgetni, <br /> hogy itt van ez a szerencsétlen magyar ember Amerikából, aki lassan <br /> megvakul teljesen, nem tudják meggyógyítani, de mivel szép pénzt szánt <br /> a szeme meggyógyítására, desztillált vízzel kenegették neki „gyógyszer” <br /> gyanánt. Magyarul: átvágták. Mikor ez a beszélgetés elhangzott, dédapám <br /> szépen, illemtudóan franciául megköszönte az orvosok eddigi munkáját, <br /> és nagy döbbenet közben távozott. Távozott Franciaországból, majd e <br /> kezelések miatt, elszegényedve és megvakulva távozott Amerikából, a <br /> nagymamámmal. A tizenéves kislány vezette haza, mintha úgy <br /> emlékeznék, Budapestről gyalog Pécsre a vak édesapját. Nagyon hiányos <br /> a történet, még gyermekkoromban mesélte az apukám, de valami rémlik <br /> Mihályiról is, lehet, hogy onnan indult Amerikába…de ide tért vissza. No, <br /> erre rá kell kérdeznem.<br /> De nem erről akartam írni. Onnan indultam, hogy Pécsen születtem. Bár a <br /> férjem nem, de középiskolás kora óta Ő is itt él, leszámítva azt a pár évet, <br /> amit a foci miatt más városokban töltöttünk. Szíven ütött, amikor az első <br /> gyermekünk másfél hónapos volt, párom azzal jött haza, hogy <br /> Dunaújvárosból ajánlottak neki szerződést. Mentünk, mert menni kellett, <br /> szép évek voltak, bár elég nehezen viseltem belül. Alkalmazkodó <br /> természetem segített, csak az első fél - egy év napjai, és estéi voltak <br /> nehezek. Pécs után, bocsánat, hogy ezt mondom, Újváros kisváros volt, <br /> hiányzott sok minden. Sokat voltam egymagam a pici babámmal. A <br /> család, szüleim, férjem szülei, testvérem és sógornőmék lehetőség <br /> szerint jöttek. Havonta talán, mi is hazajártunk, és amikor Pécsváradnál <br /> megláttam a Tv-tornyot, az azt jelentette, hogy itthon vagyunk. <br /> Gyerekkoromból megmaradt a csatakiáltás: „ott a Tv-torony!!! „ ,mert <br /> amikor nyaralni voltunk anyuékkal, akkor ezzel köszöntöttük Pécset. <br /> Tudom, hogy nem nagy távolság az cirka 120 km, de akkor mégsem Pécs <br /> volt az otthonom. Így telt el három év, hazajártunk nyaralni. Majd Paksra <br /> költöztünk elvileg két évre, amiből végül is egy lett, egy még kisebb <br /> városba, én meg kismamaként eljutottam oda, hogy itthon megriasztott a <br /> város „nagysága”, pörgős élete. Már két pici gyerekkel költöztünk egy év <br /> múlva haza, amikor is férjem Komlóra ment focizni. Feltette a kérdést, <br /> hogy Komlóra költözzünk-e, de én felháborodva közöltem, csak nem <br /> gondolod, ha 16 kilométerre vagyunk Pécstől, akkor nem <br /> hazamegyünk???? Nem volt kérdés. Hazaköltöztünk négy év után, majd <br /> három évet még itthon töltöttem gyesen. Kiestem a körforgásból hét évre. <br /> Dunaújvárosban és Pakson összefutottunk ugyan néhány régi <br /> iskolatárssal, sőt, volt olyan is, hogy Pusztaszabolcson, Adonyban és <br /> Rácalmáson tanítottam, igaz, talán csak egy hónap erejéig, mert a foci <br /> közbeszólt. Aztán ha énekelni akartam, kuncsorogtam. Már itthon is, így <br /> vissza kellett kerülnöm a zenei vérkeringésbe ismét. De itthon voltam <br /> végre! Persze ilyenkor és azóta elvágyódik az ember lánya, de csak kis <br /> időre. Élni itt, ahol, ha Harkány felől jövök haza, akkor valami olyan <br /> gyönyörűség fogad, mint a Mecsek,szétterülve a város felett, tárt karokkal! <br /> Komló felől az erdő sűrűje a szerpentinekkel, vagy Szigetvár felől a színes <br /> fák sokasága! Aztán a belváros és a külváros, ahol annyi ismeretlen van, <br /> de ami ismeretlenül is ismerős! Ahol csodákat akartam véghezvinni, ami <br /> csodákat vitt véghez bennem! A születések, család, szerelmek, iskolák, <br /> barátok, elmúlások! Történetek és emlékek, mosolyok, hahoták és <br /> könnyek! Beszélgetések, kirándulások, séták! Koncertek, előadások, <br /> versenyek, találkozók! Utcák, terek, parkok és utak. Szomszédok, rokonok, <br /> ismerősök! Árokpart, bicikli, tűzoltópálya! Mozik, presszók, cukrászdák és <br /> vendéglők! Bulik és közös éneklések, táncolások! A mandulafácska, a <br /> Dömörkapu, Tripammer-fa, Széchenyi tér, Székesegyház, Dzsámi! <br /> Hangok, képek illatok! Együttesek, zenekarok, hangszerek, kották! <br /> Tanárok, diáktársak, zenésztársak! Ami köt és húz. De a mostani <br /> viszonyokat tekintve azt is megmondom őszintén, manapság csak a <br /> szüleim és a család köt ide…és az emlékek húznak. Igen… Ez lett az a <br /> város, ahonnan elküldöm a gyermekem. Menekül innen orvos, művész, <br /> kétkezi munkás, diák, sportoló, fiatal és középkorú, mert beszűkültek a <br /> lehetőségek, minden téren. Így megy a gyermekem magától, mert nem <br /> érzi már azt, amit mi éreztünk annak idején. A kiváltságot, hogy pécsiek <br /> lehetünk, a lehetőséget, az élete értelmét itt. Nem is csodálkozom. Látja <br /> az életünkben a változást. Valami eltűnt, amit nem lehet néhány év alatt <br /> újraépíteni, és ezért kell mennie. Maga miatt. A jövő előtte áll, és most kell <br /> üstökön ragadnia a szerencsét. Kis hazánk pedig mindig is a főváros <br /> centrikusságáról volt híres. Ott és onnan könnyebb. Itt pedig a mi dolgunk <br /> lesz az érték visszaállítása, azoké, akik vállalják a röghöz kötöttséget, hogy <br /> valamit tegyünk azért, hogy visszajöjjenek a gyerekeink, büszkék legyenek <br /> arra, hogy itt élnek!Mon, 16 Apr 2012 15:43:45 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=227 éves fiam Angliában tanul, él - két dologban biztos; haza nem akar jönni, Angliában nem akar élni...Finnországba tart. 22 éves lányom - mindenre készen - angolul tanul a Corvinuson. 21 éves fiam járja a világot, barátokat, kapcsolatokat keres, mindenre nyitottan - nem is érti szerintem a kérdést: &quot;menni, vagy maradni&quot;, szerintem ő úgy marad, hogy állandóan úton van. 8 éves fiam jövőjét úgy tudom elképzelni, hogy nyitott, kreativ, őszinte közegben, korrupciótól mentes, szabad országban élve a lehető legtöbb kapcsolatot építi, amik aztán olyan hálózat részesévé teszik, ahol az EL-ITT-ODA... ügyek nem relevánsak. Ezért most úgy gondolom, hogy mint felelős apának nekem jobb lenne neki ezt valahol máshol biztosítani...Valami azonban itt tart, s ha ezt megfejtem, lehet, hogy felelős apaként tovább tudom adni neki (is).Sun, 08 Apr 2012 11:40:09 +0200http://www.elprojekt.hu/elmeselo?ID=11Amikor bárhol a világban megkérdezik tőlem, hogy honnan jöttem, gondolkodás nélkül azt válaszolom, pécsi vagyok. Pedig „papírforma” szerint pesti vagyok. Pesten születtem, ott jártam általános és középiskolába. Aztán az élet úgy hozta, hogy „lejöttem” Pécsre. (Ebben az egyben maradtam pesti – remélem csak ebben! –, hogy ahol én vagyok, mindig az van fent, így én pl. „lemegyek” a Balatonra, vagy „lemegyek” akár Sopronba. Kivéve persze Budapestet, mert oda én is „felmegyek”.)<br /> Fiatalságom egy részét Pesten töltöttem. Budapest szép város, de én soha nem gondolkodtam rajta, hogy szeretek-e ott élni, szeretem-e a városomat, szeretem-e a benne lakó embereket, akikkel naponta kapcsolatba kerülök. Nem gondolkodtam azon sem, hogy elmennék-e máshova élni. Így volt akkor számomra természetes, én Pesten lakom.<br /> Csaknem napra pontosan 38 éve élek Pécsen. Szerencsére! Itt tudtam meg, hogy lehet szeretni is a várost, ahol élek. Ha bárhonnan megérkezve meglátom a TV-tornyot, mindig megkönnyebbülök, hazaértem, ezt az utazást is „megúsztam”, végre itthon vagyok. Korábban is gyönyörűnek tartottam a város fekvését, környezetét, és – szerintem - egyre szépül. Lehet, hogy nem olyan ütemben, mint kellene. Lehet, hogy vannak rossz utak, málladozó házak, gazos területek, szemét ott, ahol nem kellene lennie, de az egyszerű pécsi polgár szemével nézve igenis fejlődik. Szépek lettek az EKF beruházások, még ha lassabban készültek is el, és ha néha le is esik egy-egy üvegtábla. De VAN Tudásközpontunk, Koncerttermünk, nem is akármilyen! Szépek lettek a megújult terek, hangulatosak, jó sétálni rajtuk. És azt látom, hogy használjuk, élvezzük is ezeket. Mert a pécsi polgár is más, mint a pesti, mi sokkal közelebb állunk egymáshoz, hamarabb mosolygunk a másikra, udvariasabbak, segítőkészebbek vagyunk. (Aki nem így látja, éljen egy kicsit Budapesten!) <br /> Biztos, hogy a város szeretetében benne van az itt kialakult felnőtt életem, a nagy baráti társaságunk, a sok közös program, a jó evések, borozások a Sétatéren. Ha elmegyek a belvárosba, vagy az Árkádba, legalább egy ismerőssel mindig találkozom, néha többel is. Színházba, moziba sem lehet úgy menni, hogy ne legyen ott néhány ismerős. Sőt, legtöbbször még Pesten is találkozom pécsiekkel. Úgy tűnik, mozgékonyak vagyunk.<br /> Azt gondolom, ezek után logikus a következtetés, én nem mennék el Pécsről, nem szeretnék máshol élni. Remélem, semmi nem is kényszerít majd erre a lépésre!Sun, 25 Sep 2011 20:56:12 +0200http://www.elprojekt.hu/elmeselo?ID=10Pontosan emlékszem, mikor volt, az amikor felnőtt fejjel megfogalmazódott bennem az, hogy EL. Az egyetem első évét csináltuk, akkor már mögöttem volt egy főiskolai diploma, időközben vették el a jogot, hogy főiskolai diplomával tervezhessen valaki. Leonardo ösztöndíjat hirdettek és sikerült nyerni rajt. Amszterdamot jelöltem célpontként. Magyarországból teljes volt a kiábrándultságom. Nem láttam értelmét a kényszer-vállalkozásom működtetésének, nem láttam értelmét, hogy középszerű, megalkuvó munkát adjak ki a kezemből, egyáltalán nem láttam értelmét, hogy egy percig is maradjak.<br /> Persze a kinti élet sem indult könnyen, az ösztöndíj lassú finanszírozása sokszor nehéz helyzetbe hozott. Lassan sikerült felvenni az ottani élet ritmusát, sőt megszeretni. Megszeretni azt, hogy minden logikus, hogy kiszámítható, ember vagy, ha úgy tetszik városlakó központú. Egy jól működő várost, országot találtam, ahol egyszerűen nem kellett azon gondolkodnom, hogy ez, vagy az miért nem végzi rendesen a dolgát, miért bunkó a buszsofőr és miért szorít le az autós, ha kerékpárral vagyok! Sosem éreztem honvágyat, de folyton követtem azt, ami Magyarországon történik. 2005-2006 táján voltam kint. Az ember tisztábban gondolkodik valamiről, ha nem érdekelt benne túlságosan. Szép megcsodálni egy vízesését, de benne zuhanva egész más foglalkoztatja az embert. <br /> Feltöltődve, egy kisebb európai építésztúrát is beiktatva tértünk vissza Magyarországra. Folytattuk az egyetemet, nyelvvizsgát szereztem és félévet a lelkünk még kicsit Hollandiában dobogott. Az ember életét természetesen befolyásolja a közeg ahol él. <br /> Később még volt egy EL érzés akkor Győrt hagytuk ott és költöztünk Budapestre, a válság előtt egy órával. <br /> Annak ellenére, hogy nagy változások előtt állunk, valahogy most is piszkál az az EL.<br /> Hiányzik az a Magyarország ahol jó lenni, ahol erkölcsileg és anyagilag is megbecsülnek. Sajnos kicsit érzem azt is, hogy maradni fogok. Az egyébként teljes mértékben nem állampolgár központú, nulla jövőképet biztosító Magyarországon három okból laknak és élnek még emberek ezek a: hit, lustaság, ostobaság.<br /> Bennem ez a három ok van.Sat, 11 Dec 2010 08:24:44 +0100http://www.elprojekt.hu/es_te_meszEgyik nap mennék, másik nap maradnék. Most épp sportrepülők röpködnek a fejem a házunk felett elég alacsonyan, hiába írunk önkormányzatnak, alkotmánybírságnak, ügyészségnek, nem véd meg senki. Elüldöznek, hát menni kell!? A légiközlekedés fellegvára lesz Magyarország, amit nem szeretnék. Nyáron napi 4 órában műrepülés volt az otthonomtól 500 m-re, hát mit mondjak? Honvédség még a Balaton felett is katonai légifolyosóra vágyik, naponta 500 000 repülő megy el Magyarország felett. A házba beleöltünk pár forintot, ki veszi majd meg, és kinek fogom ajánlani, hogy környezetszennyezett helyen lakjon? Halásztelek az ország 12. legsűrűbben lakott települése. Most Pécsre menjek vissza, ahonnan szintén elvándorlás van és nincs munka?Tue, 23 Nov 2010 17:38:34 +0100http://www.elprojekt.hu/el_forumHát végre ELkezdem, mert megtehetem: ELküldtek: István (a Tarlós) azt mondta, menjek, mert bár mint mondta nem ismer, semmi személyes motivációja nincs, de munkatársai azt mondták kötődtem az előző vezetéshez. Ez ugyan nem igaz, de valóban jól végeztem a munkám és ez bizonyára segítette az "előző" Budapestet. Tehát végre van annyi adőm, hogy ha késve is de bekapcsolódhassak a disputába, az oko keresésébe, a jelenségek mögötti hajtóerők megértéséhez vezető közös gondolkodásba. <br /> <br /> Mielőtt egyből beleugranék a közepébe , megpróbálom pozícionálni magam magam: <br /> Az első EL amiről a családi anneleskből tudok az az 1771 áprilisi El volt mikor családom 6 gyerek és szülők ELjöttek a "szabadságba", mert ELengedte őket Franz Heinrich Freiherr von Dahlberg aki Burg Friedbergben székelt és jobbágyát a Königreich Ungarn-ba hozzátartozóival, visszafogadás ígéretével elengedte. (Vajon beválthatnám?) Meg sem állt a Schachtel (hajótutaj) Ulmtól Bácskáig. Itt 1921-ig jól elvoltak 150 évet vagyis 4-5 emberöltőt. <br /> Nagyapám a családot ELhozzta Szegedre Zentáról, a szerbek elől menekülve. Apám szegeden diplomázott mint tanár és került EL a Felvidékre a visszacsatoláskor Ipolyságra, gimnáziumi tanárnak. Itt indul az én történetem, lévén, hogy itt egy asszimilált felvidéki lányt vett feleségül (Pesten) és kerültek immár együtt EL Győrbe. Majd apám a frontra ment EL, anyám a front elől a Vagongyárral Csehországba (korábban Prágában diplomázott mint tanár) majd tovább. Apám ELment utána Ujrajnából az amerikai megszállási zónába. ELmehettek volna (apám német orosz angol tolmács volt ott) amerikába, de anyám mardni akart illetve hazatérni. Győrött a lakásukat már kiadták másnak, mégis ide születtem. ELmentem Pestre építésznek tanulni, majd Kőszegre (71 ben azaz 200 évvel az ősök útrekelése után) praktizálni a mélyvízben, majd 7 év után tovább (bezárt a VASITERV) Budapestre és szinte azonnal EL Algériába, anyagilag talpraállni.<br /> 83 óta kissebb nagyobb megszakításokkal Budán élek párommal, időnként hosszabb-rövidebb időre főleg 3-ik világbeli kirándulásokra ELhagyom a várost. Most azaz 2011 tavaszán ELhagyom Almádi kedvéért, ahová életvitelszerűen tervezzük El (le?)költözni.<br /> Középső fiam, Márk (a Simpla egyik alapító tulajdonosa) készül, hogy ELmegy Andalúziába. (Már élt Indonéziában és Andalúziában) Talán nem teljesen érdektelen mi az oka, hogy ezt tervezi. <br /> Hát ez az a kontextus amiben meg fognak elmém szülőcsatornáján a továbbiakban az EL-el kapcsolatos gondolataim, mondanivalóm jelenni.<br /> Talán még az is imformáció, hogy apám 9 nyelven beszélt anyám 6 én magyaron kívül 3 nyelven, ami a régiek szerint ennyi embert is jelent. Multikulturális közegben nőttem és éltem, nyitott ha tetszik szabadgondolkodó értelmiségi vagyok. Abyau nagyapám evangélikus lelkész volt, Losoncon, Szlovákiában élő unakatestvéreimmel nem tudok beszélgetni, mert apjuk (tanár) nem engedte magyarul tanulni őket félve a totalitárius és nacionalista rendszertől. Apámat B listázták, mert visszatérve az ameriakaiktól nem foglalta el a kijelölt munkahelyét, Győrött maradt, majd 54-es árvízet követően mivel a segélyszállítmányok elosztását reklamálta ítélet nélkül bebörtönözték egy évre, 56 elején szabadult, majd 57-ben újra kirúgták, mert egy francia kommunista delegációnak tolmácsolva állítólag valami dehonesztálót mondott volna. Szabad és szuverén ember volt, autoritással dignitasszal; az lettem én is. Ahogy a nagy pénzügyi-tőzsdei guru, Kosztolányi mondja: "Senkinek ura, senkinek szolgája, így van ez jól!"<br /> <br /> És azt hiszem máris a téma közepébe vágtunk: Természetesen vannak kényszerek, szükségletek, amelyek ELűznek, de az igazi hajtóerő, különösen értelmiségieknél, avagy ha Florida ideáját parafrazálom, akkor az "értelmiségi osztály"-nál az a szabadság utáni törekvés. Nem csupána fizikai, hanem a szellemi, ami a Maslow szükségletpiramisán a csúcson az "önmegvalósítás" Grál kelyhe. Az alkalmazott alkatok nem vállalkoznak (nem pionírok, nem vállalkozók, nem vállnak kockázatot, felelősséget) arra, hogy ELmenjenek azért hogy megvalósíthassák önmagukat, hogy szabadon azt tehessék amit szeretnének. Nem tudják vágyaikhoz megteremteni a körülményeket. <br /> A vállalkozó alkatú, karakterű aki látja a képességeiben rejlő távlatokat, a lehetőségeket, keresi, elébe megy a kihívásoknak ha tetszik ELmegy, ha helyben a konfortos otthoni, lokális viszonyok között nem tudja megteremteni szabadsága feltételeit, az önmegvalósítás lehetőségét. Ha nem alakítható relatív könnyen át a fészek a költéshez, akkor új költöhely után néz. Benne van a tojás, amit ki akar költeni, fel szeretne nevelni. Ha szuverén, kockázatvállaló, felelősségvállaló akkor nehezen túri a borbírt, érthetetlen korlátokat, akadályokat, a kultúrális miljő kisszerűségét, az irigységet, a furkapiszkát, az akadályok mesterséges újtraépítését, a borsó falrahányását, azaz azt a kultúrális közeget, gondolkodásmódot, amely nem teszi lehetővé, hogy hathasson. Egy boominf, egy prosperáló, egy más sikereinek is örülni tudó, pezsgő közeget keres, egy olyan kulturális miljőt, ahol megvalósíthatja elképzeléseit kipróbálhatja önmagát, ideáit, azaz egyfajta pionírgeist kiélésére módja nyílik, mert ez az innováció, a kreatívitás feltétele. Az alkalmazott inkább a jólét, a biztonság miatt megy. <br /> <br /> Vagyis ez elsősorban karakter és kulturális kérdés. Ahogy Ranschburg Jenő bá mondja, hogy mi itt e hazában még nem vagyunk érettek a demokráciára, mert nem vagyunk szuverének, nem vagyunk polgárok, nekünk még cératyuskára megmondóemberre van szükségünk, úgy igaz ez a kultúrákis karakterünk a kezdeményezőkészségre is, amit az a patriarchális közeg letör, aminek igénye nem csak a patriarchánál, hanem a gyermekeknél is megvan. Ez nagyon de nagyon rossz hír azoknak a keveseknek, akik anno is lázadtak a készen szolgáltatott megoldások ellen, vagy nem tudtak kezdeményezni, újítani, innoválni, kreálni csak adaptálni. (Győr városát ez az adaptívvá változtatott kultúra tette azzá ami: azaz egy olyan betokosodott iparvárossá, ahol a 30as évMon, 22 Nov 2010 19:37:59 +0100http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=6egy munkám kapcsán botlottam bele: hogyan gondolkodnak erről a kérdésről a skóciai Architecture+Design Scottland (http://www.ads.org.uk/about) hallgatói: http://vimeo.com/14085764<br /> <br /> Csaba DersFri, 22 Oct 2010 15:26:46 +0200http://www.elprojekt.hu/el_forumTalán még nem volt.<br /> "Nekem itt vannak álmaim":<br /> http://www.youtube.com/watch?v=odJ7HmvwAiYSun, 17 Oct 2010 21:51:32 +0200http://www.elprojekt.hu/el_forumEL-mentünk...<br /> <br /> megnézni a KOGART kiállítását, amely csütörtökön, szeptember 30-án nyílt.<br /> Miről szól?<br /> - a fiatal középgenerációról, aki nem ment EL...<br /> - a fiatalabbakról, akik nem mennek EL, mert a KOGart például felvállalta ennek a generációnak is a megjelenítését ilyen környezetben...<br /> és ELmentünk a megnyitóra.<br /> Annyan voltak, hogy az ottaniak nem emlékeznek ilyen tömegre megnyitón...>>> tehát van értelme a középgenerációs művészeket ittmaradásra bíztatni az ELmenetellel szemben.<br /> <br /> Aki nem megy EL megnézni a KOGART legújabb kiállítását, kihagy valamit az életéből.<br /> http://www.kogart.hu/indexx.php<br /> "Tömbök - Formák - Alakok"<br /> Boldi és Szurcsik József közös kiállítása<br /> Boldi(Szmerecsányi Boldizsár) szobrai valami boteros világot idéznek, sajátos, eredeti megfogalmazásban, első sorban Michelangelo fehér carrarai márványába öntve...<br /> Szurcsik képei pedig az élettel teli színeket éa a síkból kitüremkedő képeket hoznak össze a térben a formákban...<br /> Megéri ELmenni.<br /> Megéri látni, hog van, aki ittmarad. Nem biztos, hogy Pécsett, lehet, hogy Budapesten, vagy máshol, de itt marad.Mon, 04 Oct 2010 15:10:47 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=8Igen. Felelősek vagyunk az életünkért! Ez a felelősségtudat párosul egy bizalommal mely azt sugallja, hogy személyiségünk megfelel és megbirkózik a ránk váró feladatokkal. Bízunk abban is például, hogy egészségünk ellenáll káros befolyásoknak, hogy nem leszünk betegek vagy nem ér minket baleset. Ha már családunk van akkor bízunk benne hogy a házastársi kapcsolat a gyerekek nevelése nem okoz majd problémát. Összességében abban bízunk, hogy a társadalom melyben élünk egy békés, biztonságos közeget biztosít céljaink, reményeink elérésére. E célok eléréséhez mindent megteszünk és elvárjuk hogy cselekvésünket erkölcsi és anyagi megbecsüléssel honorálják. Agyunk egy jutalmazó központtal van ellátva és ez a központ elvárja a jutalmat, elismerést.(Ha hosszútávon nem kapja meg betegek leszünk.) Természetesen a környezettől várjuk a jutalmat hiszen akármennyire is próbálnánk kivonni alóla egónkat ez nem járhat eredménnyel. Egy eredménye azért lett a „szabadon szárnyaló” egoizmusnak és annak a hitnek hogy nincs szükségünk másra és függetlenek vagyunk a környezetünktől, ez pedig az az állapot melyben ma társadalom, kultúra, morál, és a természeti környezetünk megjelenik. E térbe történő betekintés alapján rendeződik vagy fejlődik a közbizalom. A bizalom maga nem más mint egy kommunikációs forma és mint olyan partner nélkül nem létezik. Megszületésünk óta szükségünk van reflexióra és felnőtt korunkban az igény egyre nő. Megtanuljuk, hogy egy valós, nyílt, pozitív kommunikáció csak egy bizalmi rendszerben lehetséges, és ezért keressük azt a közeget melyben bízunk és mely velünk szemben bizalommal van. A legkisebb közösség a család, az itt működő törvényszerűségek érvényesek a nagy családra a társadalomra. Ha a családon belül a bizalom (úgyszólván a kis-közbizalom) légköre uralkodik tagjainak fejlődése biztosított mely hosszútávon a további utódok családjára is kihat. Így hogy végre az eredeti kérdésre válaszoljak a nagyobb közösség (város) „lelki” és fizikális állapota teremti meg azt a bizalmi rendszert melyben a tagjai közötti kommunikáció lehetségessé válik. Ha ez a közösség nem zár ki vagy hoz hátrányos helyzetbe egy tagját sem mint ahogy egy család sem teszi ezt, akkor pozitív közérzet, elismertség, a kezdeményezések befogadása természetes tény. Nem lenne olyan nagy szükség például az El-projektre. Lehet hogy illuzórikusnak tűnnek ezek a gondolatok, de ma egyre többen vannak akik nem csak gondolják hanem tettekkel támogatják azt a fejlődést mely az egoizmus zsákutcájából ki vezethet.Sun, 03 Oct 2010 20:58:40 +0200http://www.elprojekt.hu/el_forumKesztyűk ITT is!<br /> <br /> Kiegészítés az előző (14.) hozzászólásomhoz:<br /> Kérdésemre a rendezvény szervezői készségesen válaszoltak, ebből <br /> idézem a lényeget:<br /> <br /> "A Pécsi Kesztyű Márkabolt három, Pécsett működő cég összefogásával <br /> jött létre: Gant Kft., Szom-Hor Kft., OK. Otto Kessler KV. "Thu, 30 Sep 2010 14:20:27 +0200http://www.elprojekt.hu/es_te_meszSárics Tamás megjegyzésére, illetve Rétfalvyr Orsolya és Erdős Tibor hozzászólásával kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni:<br /> Egy pesti, képzőművészeti vásáron találkoztam először Orsival és Tiborral. Beleszerettem a munkáikba, és megvettem egy naptárat, amit ők igazi bőrbe kötöttek, ennek megfelelően nem volt olcsó, ám egy percre sem bántam a pénzem, mert egész évben örömet okozott kézbevenni. Külön örültem, amikor megláttam, hogy pécsiek. Mert én az a &quot;marha&quot; vagyok, aki kesztyűvásárlásnál a pécsit veszi, még akkor is, ha drágább. Nem azért, mert rengeteg pénzem van, vagy mert felelőtlenül szórom, hanem mert nekem fontos, hogy azzal a kis pénzzel, amit elköltök, egyben olyanoknak adjak megélhetést, akiket becsülök - nem csak a termék fontos, hanem a mögötte álló ember is. 2009 végén tehát megkerestem Orsiékat Pécsett, hogy megvegyem a következő naptáramat, és így fogok tenni idén is. <br /> Szomorú voltam, hogy Pécs nem tudja eltartani ezt a lelkes és értékes munkát végző párt, de reális ember vagyok - az ő minőségi munkájuknak nagyobb piacra van szükség. Ezért tökéletesen megértem, hogy eljöttek, bármilyen nehéz döntés volt részükről, és ingáznak, mert elszakadni azért nem tudnak. Matyi Dezső üzletemberként és igaz pécsiként támogatja őket azzal a lehetőséggel, amit a pesti, Dob utcai áruházában nekik biztosított. Ott voltam a megnyitón, ahol a pécsi Tvritko &quot;vezette a műsort&quot; és az Alexandra munkatársai igazi házias vendégszeretettel fogadták a megjelenteket. Az Alexandra kitart amellett, hogy a központ Pécsett van, ami sokkal több szervezést igényel, és bizonyára többletköltséget is okoz, de ők még be tudják ezt vállalni. <br /> A tüke-összefogásnak azonban másutt is helye lehetne, ha felülemelkednénk azon a szokásos magyar irigység-faktoron, ami minden jószándok megöl a Kárpát-medencében. Lehetnénk mi, pécsiek egymásra jobban odafigyelők, támogatók, és lenne mit tennie a városvezetésnek is. A pécsi kézművességet, kultúrát, de a helyi ipart és kereskedelmet is lehetne átgondolt városgazdálkodási programmal támogatni, ami cseppet sem jelenti, hogy több pénzt kellene mindezekre fordítani - sokkal több intellektuális befektetésre volna szükség! Ha lenne szándék a városvezetés részéről, őszinte szándék, és nem csupán politikai haszonlesés, akkor össze lehetne fogni mindazt a szellemi erőt, amit a pécsiek, éljenek bárhol is, nyújtani tudnának ennek a városnak.<br /> Én jelentkezem.Thu, 30 Sep 2010 11:50:37 +0200http://www.elprojekt.hu/el_forumMár a kesztyűk is EL...<br /> <br /> Most kaptam egy meghívót - gondolom ti is -, mely szerint <br /> <br /> "2010. október 1-én délután 14 órakor a Ferencesek utca 14. szám alatt a <br /> nagyközönség számára újra megnyitja kapuit a PÉCSI KESZTYŰ <br /> márkabolt, több, pécsi kesztyűgyártó cég együttműködésével."<br /> <br /> Rákerestem a neten (gugli+céginfó), hogy ki is lehet ez a "több, pécsi <br /> kesztyűgyártó cég", mert én régóta egyről sem tudtam. Nos a következőket <br /> tudom megosztani veletek: <br /> <br /> A "pécsi kesztyű" nevet különböző formában több cég viselte illetve viseli:<br /> - az egyik cég valóban pécsi és a céginfó szerint működik is (Mohácsi út)<br /> - egy másik működő cég (az Engel János útról) ELköltözött Pestre<br /> - a harmadik cég is pécsi volt, de megszűnt<br /> - a negyedik cég szintén megszűnt, de ELeve Pesten volt bejegyezve, csak <br /> a neve volt pécsi...<br /> ...és ezen a ponton hagytam abba a kutakodást.<br /> <br /> "Ez mind-mind pécsi kesztyű, pécsi kesztyű, pécsi kesztyű..."<br /> http://www.youtube.com/watch?v=2BsjXIg5uE4Wed, 29 Sep 2010 16:02:06 +0200http://www.elprojekt.hu/el_forumMúlt hétvégén volt a 10. érettségi találkozónk. Leőwey Klára Gimnázium, Pécs.<br /> Kezdetben csak viccből, majd véresen komolyan statisztikát készítettünk.<br /> Érdekes dolgok jöttek ki, amiket megosztanék veletek.<br /> <br /> Az osztályban 36 fő érettségizett együtt.<br /> <br /> Megoszlás lakhely szerint a 36 főből:<br /> <br /> 13-an Pécsett élnek (36%)<br /> 15-en Budapesten élnek (42%)<br /> 5-en külföldön élnek (2 Svájc, 1 USA, 1 Fro., 1 Olaszo.)(14%)<br /> 1 fő belföldön él (Szombathely)<br /> 2 főről nem tudunk <br /> Gyakorlatilag csak az osztály egyharmada maradt a városban.<br /> Ami ebben a legérdekesebb: A Pécsett élők között két kategória van: Szakmájában dolgozik, de nagyon szarul keres, vagy pályaelhagyó lett.<br /> A budapestiek nagy része multiknál dolgozik, de legalábbis ott kezdett.<br /> Én magam is Budapesten ragadtam az egyetem után.<br /> Gyakorlatilag, aki elköltözött, az mindenki Pestre ment vagy külföldre. <br /> <br /> Karrier szempontjából talán nem annyira lényeges, de még két statisztikai szempontunk volt. A párkapcsolat és a gyerek:<br /> <br /> 18/36 stabil párkapcsolatban (50%)<br /> 9/36 házas (25%)<br /> 7/36 instabil kapcsolatban / szingli (egész jó arány) (19%)<br /> 4/36 válás<br /> 2/36 nem tudjuk<br /> Szerintem nagyon szerencsés osztály, hogy 75% él jó és tartós kapcsolatban. Véleményem szerint ez amúgy nem jellemző országos viszonylatban.<br /> <br /> Összesen 7 gyerek + 1 pocakban <br /> Ezt összesen 6 fő (17%) produkálta, ami így közel 30 évesen elég kevésnek minősül. Azt hiszem ez a szám tükrözi a magyar valóságot. Karrier építés közben nem mernek gyereket vállalni. Nem tudom, mire várnak. Én már megtettem a magamét :)<br /> <br /> Öt év múlva megnézzük, hogy mi változott.Wed, 29 Sep 2010 14:23:51 +0200http://www.elprojekt.hu/el_forumHurrá jött egy hírlevél! Egy ponttal kiegészíteném a "MERT FONTOS"-t. Azt hiszem, hogy a többség tisztában van a tétlenség veszélyeivel ugyanakkor nem ismeri fel saját tétlenségét. Mindig más a tétlen és más az oka a saját tétlenségnek. Ha a tétlenség veszélyeit taglaljuk úgy keringünk a téma felett mint egy repülőgép a reptér felett mely nem kap leszállási engedélyt. Érdekes lenne tudni mit tettünk vagy tennénk holnaptól ha lenne hozzá bátorságunk, ötletünk és főleg felelősségtudatunk a közösséggel szemben és nem csak saját érdekeink kielégítésével törődnénk. Meggyőződésem hogy a teóriát ki kell bővíteni a gyakorlattal. A tettrekészség példája és főleg a MIT TEGYEK kérdéshez ad ötletet tapasztalatot és sarkallást. Egy érdekes példát találtam: www.gerrillagardening.org több országban és nagyvárosban működnek minimális szervezettséggel vagy szervezet nélkül privát személyek akik környezetükben keresnek elhanyagolt közterületeket, beültetik és évekig gondozzák. Mindezt titokban leginkább éjjel, hogy ne tűnjön fel a hatóságoknak. Ha már kinőttek a cserjék akkor már nem zavar senkit. Sokuk művészi szintre, kertépítész ismeretekkel kompetenciával követi el a szabálysértést mely végül a köz javát és élhetőségét szolgálja. Mon, 27 Sep 2010 18:15:23 +0200http://www.elprojekt.hu/el_forumElolvastam az összes történetet, ott voltam a megnyitón és az építészekkel folytatott beszélgetésen... mindenki igyekszik visszaigazolni a cselekedetét - és ez így van jól, szerintem. Sokfélék vagyunk és sokféleképpen cselekszünk - éppen ez a nagyszerű az emberben, és örömmel tölt el, hogy a személyes döntés szabadsága egyre inkább érvényesül. Annak a híve vagyok, hogy vállaljuk fel a döntéseinket - akkor is, ha évekkel később tévedésnek bizonyultak, ám főként azért, hogy a sorsunk irányítása minél tudatosabb legyen.<br /> Szeretem Pécset, Tel-Avivot, még Budapestet is, bár ez majdnem mazohizmus az utóbbi időben...<br /> Pécsett születtem, és 19 éves koromban senki nem kényszerített, hogy elhagyjam, hacsak az nem, hogy meguntam az egykegyermek-unoka vattába-csomagolt állapotát, és kiugrottam a szabad levegőre. Indokom erre egy pasi volt, akihez férjhez mentem. <br /> Budapesten tanultam, dolgoztam, születtek a gyerekeim, mígnem egy hónapnyi Párizs megmutatta nekem, hogy nem kell ott meghalni, ahol születtünk - a világ megismerhető, és nem is ártana megismerni... Csakhogy akkoriban a röghözkötöttség volt divatban a világ ezen részén - az ismeretlenbe való ugrás volt az egyetlen lehetséges cselekedet. 1985-ben vándoroltam ki Izraelbe - két apró gyerekkel, két diplomával, amelyeket legfeljebb falidísznek használhattam jó darabig... mindent, megint előlről kezdhettem. A szükség nem egy kellemes állapot, de sokmindenre megtanít, és ahogy a kommunikációs kurzuson tanítottam utóbb - megláttatja egyéniségünk azon rejtett részét is, amelyet megpróbáltatások híjján aligha ismerhetünk meg... Fiatal lányként valószínűleg nem álmodtam egy olyan életről, ami azért lesz jó, mert nehéz - de utóbb nem sajnálom, hogy sosem választottam a könnyebb utat. <br /> Elmentem Pécsről, és elmentem Budapestről, de ma már egyik sem végzetes elmenetel, hiszen bármikor vissza mehetek, sőt, bárhonnan a világon tehetek is azért a városért, azokért az emberekért, amit és akiket szeretek! <br /> Lelkemben tüke vagyok, mert egész gyerekkorom Pécshez köt, és ma sem csak a mamám kedvéért utazom oda. Akkor is pécsi vagyok, ha a városnak nincs szüksége rám... mint ahogy budapesti is vagyok, hiszen itt bontakoztak ki a szerelmeim, a magánéletemben és a szakmámban is. Tel-Avivot sem tagadom meg soha, optimizmusom kiapadhatatlan forrása az a város... ezek a városok neveltek, mégis úgy tekintek rájuk mint anya a gyermekeire - mind az enyém, mindet nagyon szeretem. <br /> Mon, 27 Sep 2010 17:16:48 +0200http://www.elprojekt.hu/el_forumAz elmenést az emberiség több mint 30.000 éve gyakorolja és nagy a valószínűsége annak, hogy mindig kényszer alatt tette. Leginkább a táplálék hiánya, lehetett az ok. A megnövekedett közösség egy részének tovább kellett vándorolni ahhoz, hogy a visszamaradottak elegendő táplálékhoz jussanak. Ez ma sincs sokkal másképpen. Karriervágy a jobb megélhetés lehetőségégének erős a vonzása. Az elvándorlás természetes és egzisztenciális. Az elvándorlás mindig az új keresése is. Egyúttal a tolerancia iskolája, amennyiben a vándor felismeri az új más kultúra jelentőségét saját személyiségének fejlődésére. Német céhlegények még ma is kötelesek egy vándorév letöltésére. Visszatértükkel elmélyítették szakmai tapasztalataikat és főleg élettapasztalatuk gazdagodott. A közösség tárt karokkal visszafogadja és megbecsüli őket mert tudja, hogy magasabb minőség elérése csak tanulással és tapasztalatszerzéssel lehetséges. Azt is feltételezi hogy bizonyos dolgokat máshol más módszerrel jobban megoldanak és a visszatérőnek biztosítják a lehetőséget arra, hogy új tapasztalatait a közösségnek átadja. <br /> Magyarországon és így Pécsett is ennek ellenkezője tapasztalható. Sajnos az én visszatérési kísérletem több fronton kudarcba fulladt. Inkompetencia, féltékenység, arrogancia, érdektelenség, és még sorolhatnám a magyar betegség (provincializmus) szimptómáit melyek mint tenni vágyó visszatérőt itt fogadtak. A mindenkinél mindent jobban tudás a kóros kisebbségi komplexusból eredő arrogancia következménye, mely oda vezet, hogy az ország szigetté válik, és a társadalmi és egyéb fejlődések még később érik el és ennek feldolgozása a „szigeten” egyre nehezebb lesz. Visszatérők mindig is a fejlődés követei voltak és ezáltal fontos szerepet töltöttek be a magyar társadalom életében is. A globalizáció nem új dolog csak most az új médiák által tudatosul a léte. A kulcs: „Globális gondolkodás (szemlélet) lokális cselekvés”. A nagy jövés menés itt a Kárpátmedencében az intenzív kulturális csere gazdagította az itt élők kultúráját. Ebből profitál Pécs még ma is. „Visszatértemmel” értettem meg, hogy tulajdonképen miért mentem el. Az érdektelenség, nemtörődömség, párosul itt egy egy gőggel mely minden mentalitásbeli változásnak ellenáll. Minden kritikus megjegyzés, személyes sértésnek számít. Természetesen lehetne egy olyan szigeten is élni ahol a kultúra ápolása magasabb rangot kap mint a környező közösségekben, és ezáltal válna szigetté. Sajnos ezt egyre inkább illúziónak tartom és jelenlegi politikai helyzetben inkább Észak-Koreához hasonlítanám ezt a szigetlétet. Hogy akkor mégis miért ez a nagy visszamenni akarás? Vannak akik nem csak szerezni de adni és visszaadni is akarnak és ez egy meggyőződés mely erősebb a kötődéseknél. Amellett Pécs egy jó város lenne ha a sok inkompetens, egoista hülyét eltennék egy szigetre.<br /> Sat, 25 Sep 2010 18:57:01 +0200http://www.elprojekt.hu/es_te_meszÉn biztos, hogy megyek amint tudok. Berakom a családom a kocsiba és arra fogok törekedni hogy elfelejtsem még az anyanyelvem is. Sokat nyeltem már ettől az országtól: az adók, a vadkapitalizmus, a folyamatos megvonások, a követhetetlen fárasztó bürokrácia, a szankciók, a munkáltatók kizsákmányoló magatartása, a kormányok antiszociális viselkedése, a pénzek kilapátolása mindenhonnan, a korrupció. A vezetőségekben, menedzsmentekben, állami és magán szvérákban felbukkanó patkányok, spiclik, érdekvadászok teszik élhetetlenné ezt az országot. Itt legálisan lehet lopni, csalni, átverni, hazudni, aki meg dolgozik töri, magát, igyekszik, robotól, a közösséget szolgállja az meg gyanús, vizsgálják, zaklatják, bűntetik. ennyiSat, 25 Sep 2010 11:37:13 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=6Megjegyzések a Pécsről elszármazott építészek kiállításához <br /> <br /> Hol tartana Pécs városa, ha ez a sok tehetséges ember mind itt marad, ha mindannyian itt bontakoztatják ki képességeiket, itt alkotják meg életművüket? A kérdés, az ElProjekt alapkérdése, aligha megkerülhető, ám ettől még költői kérdés marad. Egy Pécs nagyságú város – éppen emberi léptéke miatt, amit oly sokan szeretünk, s amit egyik legfőbb értékének tartunk – a legkedvezőbb gazdasági és társadalmi körülmények között sem képes eltartani ennyi építészt. Az építéssel foglalkozók egyébként kezdettől fogva (de a középkori építőpáholyok óta bizonyosan) meglehetősen mozgékony emberek voltak, a vándorlás, a megbízásokhoz való igazodás alighanem létük természetes velejárója. Le Corbusier a szegénynek semmiképpen sem mondható Svájcban született, mégis tovább állt onnan; nem gondolom, hogy a svájciak sokat sajnálkoznának ezen a tényen, hiszen országuk kulturális határai váltak tágasabbá általa. Az adott történelmi pillanatban másutt voltak azok a centrumok, amelyek felé a modernizmus atyja törekedett, s hogy ennek nem a szülőföld szűkös dimenziói vagy szegénysége volt az oka, azt a kortárs svájci építészet súlya és rangja bizonyítja. Vagyis a „mindnyájunknak el kell menni” törvénye nem létezik, csak történetek vannak, mindenkinek más és más. <br /> <br /> Mindez nem jelenti, hogy a kérdés felvetése hibás vagy értelmetlen, de az értékvesztés helyett inkább az értékek áramlására helyezném a hangsúlyt. <br /> Cságoly Ferenc és Keller Ferenc, akik a Porta Barbakánnal az ezredforduló pécsi építészetének egyik legmagasabb rendű együttesét hozták létre, munkájuk révén pécsi építészekké váltak, ha úgy tetszik, tehetségük itt hasznosult. Jó építészek lévén nem kellett Pécsett születniük és felnőniük ahhoz, hogy feladatuk megoldása során mélyen és tökéletesen megértsék a hely szellemét; „pécsibb” házat terveztek, mint sokan, akik szakmai identitásuk bázisaként tüntetik fel a városhoz való mély kötődést. A siker kulcsát nem a tervezők életrajzi kapcsolódásában kell keresnünk; azt a beruházás hátterében álló megbízó tartotta a kezében, aki saját minőségérzékére támaszkodva megfelelően választotta ki azokat, akiket megbízott a munkával. <br /> <br /> A kiállítás sajátos kontextusa, amely a résztvevők konstruált identitásán alapul, a távol maradók révén árnyalódik tovább. Ezerféle oka lehet, technikaiak és lényegiek egyaránt, ha valaki – például Jurcsik Károly vagy Csete György – nem szerepel a tablókon, holott életrajza, munkássága indokolná. A jelenlét és a hiány egyaránt feszültséget generál és vitára sarkall. Ez az ellentmondás azonban nem a koncepcióban vagy a megvalósítás mikéntjében gyökerezik, hanem abban a szituációban, amelyben ez a kiállítás megszületett, s amelynek átgondolására buzdít. <br /> <br /> Getto KatalinThu, 23 Sep 2010 17:00:26 +0200http://www.elprojekt.hu/es_te_meszÉn nem megyek. Itt otthonra és családra találtam. A többi nem számít...Sun, 19 Sep 2010 14:11:50 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=3El-nézést de El-néztem az alcímet. Ez a tyúk és a tojás kérdése örök és azt hiszem nehéz megválaszolni. De ha ma úgy a tojás mint a tyúk is rendelkezésre áll akkor a tojást választanám és készítenék egy rántottát. Nürnbergben sem volt jó és mindenki elment aki úgy érezte többre képes. Másutt sikerült vagy nem. De előtte itt Nürnbergben tett valamit. Ezekre a rétegekre épül azok munkája akik maradnak. Az emberiség negyvenezer éve elindult Afrikából és megy valahova ahol jobb mint ott ahol van. Ma a globalizáció kiteljesedésében azt mondhatjuk, hogy teljesen mindegy hogy hol van az ember ahhoz, hogy a tehetsége számára szükséges információhoz hozzá jusson. Az a tény, hogy rossz itt az azon alapul, hogy azok akik itt maradtak nem képesek felismerni a helyzetet és nem hajlandók valamit tenni. Ilyen értelemben ezt egy nyavalygásnak találom, egy magyaros siránkozásnak. Ha valaki kitalál egy ilyen zseniális platformot mint ez az EL projekt, megvalósítja, tehát kikaparja a gesztenyét, akkor elvárnám, hogy az úgynevezett itt maradt tehetségeknek legalább annyi intelligenciájuk legyen, hogy ezt az esélyt egy változtatásra támogatják. Azt hittem hogy százszámra fognak itt jelentkezni a tenni vágyó maradottak. E helyett egy félelmetes csend uralkodik. Közben a projekt megy tovább még több gesztenye kerül ki a tűzből már az asztal is meg van terítve. Most jön a magyaros: &quot;nézzük meg hogy mi lesz ha nem ülünk le az asztalhoz. Végül is egye meg az aki kitalálta&quot;. Tapasztalatból tudom, hogy így működik. 4 projektem került a süllyesztőbe Magyarországon. Mindegyiknek a helyzetfelismerés, cselekvés, állt a középpontjába és bőséges tapasztalat átadása volt a célja. Megvalósításra nem került mert ottmaradt tehetségek nem támogatták. Finoman fogalmazva.Fri, 17 Sep 2010 15:10:45 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=6Természetesen lehet is és kell is. Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy azok az individuumok akik a közösség fejlődésének irányítását a kezükben tartják sem szellemileg sem morálisan sem felkészültségük által nem alkalmasak e feladatra . Ezek tehetséges emberek! Tehetségüket saját egoizmusuk, és anyag érdekeik kielégítésére használják. Messzemenően technokrata szemléletük évtizedek óta negatív irányba befolyásolja a társadalmi fejlődést. Hans Magnus Enzensbergertől származik a legtalálóbb kifejezés: LUMPEN POLGÁROK. Egy város egyetemekkel, főiskolákkal, még valamennyire szabad médiákkal, tehetséges ottmaradtakkal, és tehetséges támogató elszármazottakkal képes kell hogy legyen olyan változások létrehozására melyek dinamikája kihat a jövőre. Nem könnyű. Főleg nem könnyű a magyar társasalomban. De talán tudnak visszajövők egy megváltozott mentalitással segíteni. Csak hagyni kell őket.Wed, 15 Sep 2010 20:15:57 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=2Akkor nem árnyaltan: menjen! Tanuljon meg tisztességesen dolgozni, viselkedni, pozitívan gondolkodni, egészségesen élni. Ha megteremtette az egzisztenciáját és szeretne, jöjjön haza, táplálkozzon a kinti feltöltődésből és lehetőleg mutasson példát.Wed, 15 Sep 2010 12:57:24 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=4Esély mindig van ha van szándék. A társadalom minden szegletében van lehetőség valamit tenni, főleg ma a magyar társadalomban. Elszántságot következetes cselekvést és kitartást követel. Tehetségek az intelligencia mellett az előbb említett tulajdonságokkal is kell hogy rendelkezzenek. Sehol a világon nem ismernek el tehetséget &quot;ingyen&quot;. Keményen meg kell dolgozni azért hogy kibontakozhasson. A helyben maradók intelligenciájától függ hogy felismerik e adott helyzetben, adott körülmények között mit lehet tenni. Ezt követően &quot;már csak&quot; ki kell vitelezni. Egy biztos, csak közösségben, az egoizmusok visszafogásával lehet ma valamit tenni. A teóriák ideje elmúlt tenni kell valamit akkor is ha nem biztos hogy 100%-os eredménnyel zárul. Egy &quot;EL-párt&quot; létrehozása például biztos sikeres lenne és a nyilvánosságot újra és újra provokálhatná. Egy dogma és ideológia mentes párt mely a társadalom égetően fontos problémáival foglalkozik, mely hiteles korrupciómentességével és kompetens mert olyan tehetségek a tagjai akik mindennek ellenére maradtak. Ha külsőst is felvesznek soraikba azonnal jelentkezem.Sun, 12 Sep 2010 13:42:50 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=3Azt hiszem, hogy ez egy komplex kérdés amit racionálisan és talán egy kissé cinikusan úgy lehetne megválaszolni, hogy sebaj majd születnek újak és amíg azok is el nem mennek profitálhat a közösség az újra- termelődésből. A probléma akkor kezdődik ha felborul az egyensúly. A közösség feléli a tartalékokat és nem képes új energiát termelni. Ettől egy még nagyobb fluktuáció áll be és azok is elindulnak akik amúgy maradnának. Alapjában mindenkit tehetségesnek tartok és meggyőző- désem, hogy szocializációja dönt afelől, hogy ezt ki is tudja bontakoztatni. Egy felnőtt tudatú, felelősségteljes közösségben mely stabilan gyökere- zik a kultúrájában nem merülhet fel ez a kérdés. Azokra hárul tehát a kultúra fenntartásának a feladata akik maradnak. Akik elmennek azoknak viszont egy kötelességük van: visszamenni és a gyökerekre humuszt hordani. Ezt kellene támogatni! Azt gondolom hogy az ELAWAY projekt egy óriási lépést tett ebbe az irányba bizonyítván, hogy van tehetség ami marad. A közösség meg megkönnyebbülten hátradőlhet mondván: &quot;Na ugye megmondtam hogy megy tovább&quot;. Magyarosan: &quot;A következő körben majd megfúrjuk&quot;Sat, 11 Sep 2010 15:45:42 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=2Nagyon szép és árnyalt vélemények szerepelnek az eddigi hozzászólásokban. Ezek az árnyalt vélemények azonban meghaladják az ebben a rovatban feltett kérdést. (De van sok más kérdés, ahol nagyon is helyük volna!!!)<br /> A vita építése most azt kívánná meg, hogy a tematikához jobban ragaszkodjunk, és térjünk vissza az eredeti, az itt feltett kérdéshez: <br /> Mit mondana a tehetséges fiatalnak, gyerekének?<br /> Miket említene legfőbb érvként? És volna-e olyan szempont, amit inkább elhallgatna?Thu, 09 Sep 2010 14:40:14 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=5Tapasztalati véleményem a tehetségek elvándorlásának okairól, hogy A Rendszer nem tud mit kezdeni az átlagtól eltérővel. Térjen el az akár lefelé (mert hát butuska) vagy felfelé (mert kiemelkedő képességű). A Rendszer könyörtelenül legyalulja és mindenáron az átlaghoz akarja/fogja igazítani. Kedvenc leányunk egy igen kiemelkedő képességű gyermek. Amikor óvodás, kisiskolás volt, bizony ez komoly problémát jelentett. Hová vigyem, hogy ez a tulajdonsága megmaradjon esetleg még fokozzák is? Akkoriban még létezett a Fővárosi Pedagógiai Intézet Tehetséggondozó Központja, amit persze mára réges-régen bezártak. Azonban ők is csak 14 éves korig foglalkoztak a gyerekekkel. Az iskolás években behivattak, hogy kedves apuka, mondja mit csinálnak maguk otthon a gyerekkel, mert itt az iskolában szemmel láthatóan unatkozik? Ettől kész voltam! Mi közöm van nekem ahhoz, hogy a tisztelt tantestület képtelen egy gyermek figyelmét lekötni? Egyébként semmit nem csináltunk vele, &quot;csak&quot; sokat beszélgettünk, játszottunk és mindent csináltunk együtt. A családi döntésekbe bevontuk és a véleménye fontos volt számunkra.<br /> Persze később is adódtak gondok, de megtanultunk ezzel együtt élni.<br /> Nem elsősorban az anyagi megélhetés szempontjából, hanem inkább a kvalitásának megfelelő megbecsülés, elismertség és így munkához-keresthez való jutása miatt tinédzser kora óta &quot;kicsi szivem! minél előbb, minél messzebb!&quot; jelmondattal élünk.<br /> A kellő tolerancia, megértés és megfelelő súlyozás hiányában a tehetségek elmennek vagy éppen elvesznek az átlagos tömegben, míg az alulról közelítők inkább távolodni (magyarul: teljsen leszakadni és ezért eltűnni) fognak.<br /> Sajnos a mai világban szinte kizárólag az anyagiak a mértékadók. Az emberi értékek mintha nem is léteznének. Mikroszinten, mint éppen a mi gyremekkori barátságunk Berta Ferivel, még létezik az ilyesmi. Magasabb vagy inkább nagyobb közsségi szinten már nem. A nagyobb közösség egy vállakozás, munkahely értendő. Lakóközösségi, települési vagy éppen társadalmi szinten ez a fogalom ismeretlen.Wed, 08 Sep 2010 11:37:43 +0200http://www.elprojekt.hu/el_forumMa találkoztam Zoránnal és azonnal megragadta az alkalmat hogy leszúrjon! :)<br /> Jó azt látni amikor valakit nagyon megmozgat egy ügy. Ismerem az érzést...<br /> Hiszem hogy erről a témáról mindenkinek van véleménye, csak talán kicsit "túl" komoly az internet felszínességéhez szokott társadalomban. Én viszont nem leszek a "panaszkodok-tehát vagyok" csapat tagja!<br /> Íme a véleményem (erősen nem átgondolva):<br /> Én nagyon kötődöm Pécshez. Rengeteg emberi szál és sok olyan esemény, emlék köt ide ami miatt nem akartam elmenni innen. Már az egyetem alatt tudtam hogy ha maradni akarok akkor arra kell valami megoldást keresnem, mert egy másik erős érzelem is motoszkált bennem, mégpedig az, hogy jól akarok élni! Ráadásul rendelkeztem mindig egy olyan belső szabadságvággyal amibe nem fért bele 10-12 óra Elqotec vagy OTP ...merthogy ez volt a perspektíva. Jött az ötlet hogy legyünk vállalkozók, de erre is mindenki azt mondta hogy csak Pesten van pénz, vidéken mindenki haldoklik, stb. Mára már tudom hogy ez hatalmas maszlag mindössze. Hiszem hogy a tehetség és a szorgalom (ha ezt egyáltalán érdemes külön kezelni) mindig megtalálja a maga útját, ahogy azt is hiszem hogy áldozatokkal jár maradni, de menni is. Az én esetemben nem beszélhetünk olyan tehetségről mint az előttem szólóknál, de a helyzet azért hasonló. Ha maradok, akkor óhatatlanul "leszűkül" a tér, amiből ki-ki lehet tekinteni, és igenis lehet nagyvilági életet élni Pécsről is, de mégiscsak marad a kisvárosi feeling. Ha megyek, akkor pedig feladom azt a baráti, ismerősi kört akik az életem meghatározói voltak eddig. Távolabb leszek a családtól, közelebb a pénzhez. Távolabb a nyugalomtól, közelebb a pörgéshez. Dilemma, mint az ingyen disznóhús... Mi a fontosabb? Én maradtam. A bátyám ELment. Ettől én kevesebb lehetek, vagy ő több? Nem hinném. Nálam sokkal okosabbak szerint a személyiség fejlődésével egyre több helyen tudsz "otthon" lenni, akár bárhol. De hol fejlődik jobban a személyiség? Azt hiszem a menni vagy maradni mindig prioritási kérdés. Nekem egyenlőre a maradni fontosabb, mert az éltemben meg tudtam valósítani amit akartam itt is. Hogy mi lesz ha pl. a lányom külföldre költözik (20 év múlva)? Azt hiszem akkor megváltoznak a prioritások.Fri, 03 Sep 2010 17:54:46 +0200http://www.elprojekt.hu/es_te_meszJogos a kérdés, de nem tudom a választ.<br /> <br /> Katonaidőmet leszámítva születésemtől Pécsett élek, és semmi kedvem elköltözni innen. Ez a város az egzisztenciális lehetetlenségek ellenére is egy élhető város. No meg vannak egyéb nyomós privát okok is, amik a távozás ellen szólnak.<br /> <br /> Ugyanakkor menni viszont kéne, mert hiszen élni kéne valamiből. Lépni viszont csak konkrét lehetőségre érdemes, a fejestugrás a semmibe érdekes kaland, de abban itthon is részem van :)<br /> <br /> Most jó ideje keresem a lehetőségeket Pécsett is, itthon is és külföldön is. De eddig még nem adódott olyan lehetőség, hogy a távozás kérdése konkrétan fölvetődött volna. Elvi szinten viszont sokat foglalkoztat a gondolat - még öt-hat éve sem hittem volna, hogy ez velem valaha is elő fog fordulni.<br /> <br /> ----<br /> Az előző hozzászólás kapcsán fölnmerült bennem az a kérdés:<br /> egy sikeres pécsi nagyvállakozó vajon miért telepíti Pestre az általa támogatott szimpatikus kisvállakozást? Ennyire katasztrofálisan reménytelen lenne Pécsett a helyzet?Sun, 29 Aug 2010 17:43:08 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=8MODERÁTOR:<br /> Bár az ideírt bejegyzés valóban kapcsolódott a közbizalom témakörhöz, ezzel együtt azonban nem az adott tematikába illeszkedett, így törlésre került.Sun, 29 Aug 2010 12:27:54 +0200http://www.elprojekt.hu/el_forumKözel 10 éve hagytam el városomat. Munka híján. Budapesten azonnal találtam. Albérlet, rokoni segítség és napi 10 óránál is több munka, saját vállalkozás, családalapítás.<br /> Aki teheti ismerkedjen más város életével, de a szülőváros mindig igazi otthona marad, ha van rokoni vagy baráti kötődés ez a tapasztalatom. Érdekes helyzet állt elő. Az élhető Pécs vonzóbb lett számomra mint a munkalehetőség Budapesten és környékén, az agglomerációs törekvések megfojtanak. A munka továbbra is Budapesthez köt, ingázni kell, . Ezt hogy oldjuk meg, még kérdéses. Budapest helyben a legközelebbi munkalehetőségek forrása, de van aki itt sem éri el céljait. Az elismerés hírnév szerényebb embereknél általában nem jellemző. Aki szerény, szerény is marad, aki vonzódik egy városhoz, egy milliőhöz, az hazatalál. Lehetünk büszkék pécsiekre és pécsi legyen is büszke városára, ahonnan indult. Migráció jellemzi az egész világot ez egy elfogadható történés, de a Magyaroszágot elhagyók úgy érzem cserbenhagynak...<br /> Mégis megértéssel nézem Magyarország brain-drain-jét, mert válság van. Politikai- gazdasági, ahol az összefogáson van a hagsúly. Ezen változtatni úgy vélem egy módon lehet a centralizáció-globalizáció visszaszorításával törvénykezés szintjén. Budapest vízfejűségének irányítószerepének gát nélküli növekedésének megállításával.Sun, 29 Aug 2010 10:18:40 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=2A kérdést az Egyén-Magyarország-Világ kontextusában vizsgálnám.<br /> Egy biztos, hogy az újdonsült szülőknek tudatosan kell olyan kompetenciákat fejleszteni a gyereknél, aminek a birtokában képesek ebben az országban megélni. <br /> Az én tudatosan-nem tudatosan fejlesztett kompetenciáim jelenleg nem teszik lehetővé, hogy itthon, tisztességesen meg tudjak élni az ismereteimből. Tehát ez nem hazafiság és szív, hanem ténykérdés.<br /> Leendő gyerekünk kapcsán már tudatosabbak leszünk...Sun, 29 Aug 2010 08:06:57 +0200http://www.elprojekt.hu/elmeselo?ID=8Félúton az életben - pont ebben az évben - elvégeztem egy egyszerű feladatot. Készítettem egy SWOT (erősségek-gyengeségek-lehetőségek-veszélyek) analízist magamról, amelynek része volt az is, hogy Magyarországon milyen lehetőségek adottak és veszélyek fenyegetnek.<br /> Az értékelés szempontjai voltak: <br /> - kompetenciám, önbecsülésem <br /> - családom igényei, elvárásai<br /> - anyagi helyzetünk<br /> - korábbi külföldi tapasztalataink<br /> <br /> A konklúzió az lett, hogy Magyarországon fogunk élni és személy szerint külföldön fogok dolgozni. Jelenleg a stratégiai tervem cselekvési programján dolgozom, amelyben többek között alapvető elem a családmegőrzés, az optimális gazdálkodás, a hatékony utazásszervezés és az internet adta lehetőségek kihasználása. <br /> <br /> Röviden összefoglalva maradunk és megyek!Sun, 29 Aug 2010 07:26:31 +0200http://www.elprojekt.hu/el_forumSziasztok!<br /> <br /> Sajnos nem értek egyet Ciceróval :) Nem vagyok művész, és munkámmal kevésbé szolgáltam a közt mint inkább egy nagyvállalat előremenetelét. Azonban eljött az idő, amikor otthon nagyon nem kellettem, külföldön meg nagyon igen. Elismernek szakmailag, anyagilag. Ennek ellenére soha nem fogom itt jól érzeni magam, és csak az tartja bennem a lelket, hogy néhány év múlva megengedhetem magamnak, hogy ismét otthon éljek. Nem akarok mindenféle lelki és egyéb filozófiai kérdésbe bonyolódni: egyszerűen nem vagyok itthon. És ezt az érzést az emberek hajlamosak alábecsülni. <br /> <br /> Üdv<br /> <br /> Veres Ágota<br /> Tue, 24 Aug 2010 16:35:46 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=2...hogy maradjon! Természetesen!<br /> Van tizen- és huszonéves is a családban. Legutóbb az orvosi egyetemistákkal demonstráltak hasonló témában a Szent István bazilika előtt (Bp). De semmit sem érnék a biztatásommal, ha nem tudnám támogatni őket céljaik elérésében. Az első tényleg a tehetség felfedezése, a következő a kibontás, amit képzéssel és mély tapasztalatokkal, benyomásokkal lehet erősíteni, a harmadik a hasznosság érzése, ami a sikerekből, érvényesülésből fakad.<br /> Persze a valóság ennél sokkal bonyolultabb.<br /> <br /> Barátaimmal két éve indítottunk egy kezdeményezést KREDIT néven, ami találkozók sorozata olyan kreatívok számára, akik elismerik, hogy tehetségüket ajándékba kapták, és ezért a fő Alkotót tisztelik. Egyfajta tehetségkutatás, mellett a legfőbb eredményt abban láttuk meg, hogy ezek az emberek találkozhatnak egymással, megismerhetik egymás munkásságán túl a nehézségeket, és az ahhoz való hozzáállást is. Tapasztalatot szerezhetnek az érvényesülés különböző módjairól. A bátorításon túl a legjobbak kiállítás-, koncert- és egyéb megnyilvánulási lehetőséget kaphatnak. Találkozhat az amatőr a profival egy olyan színtéren, ahol ennek a különbségnek nincs túl nagy jelentősége. Találkozóinkat már a környékbeli magyarok is keresik, mivel ezek a kérdések a szomszédainknál élő magyarokban még erősebbek.Sat, 14 Aug 2010 11:10:25 +0200http://www.elprojekt.hu/el_forumSziasztok!<br /> <br /> Szakmai, emberi elismerés tekintetében el kell menni, itthon még nagyon nagy az uram-bátyám királyság. Személy szerint írok, festek, rajzolok, kultúrházakban mégis az az általános vélemény, hogy "itt komoly művészek szoktak kiállítani". Sajnos Magyarországon nem gondozzák a tehetségeket, hanem megalázzák, gyaníthatóan szakmai féltékenységből. Persze lehet erre válaszként az, hogy "savanyú a szőlő", számtalan példát lehetne sorolni olyanokra, akik itthoni kudarcaik után külföldön sikeresek lettek. Szerintem aki itthon hiába próbálkozik, külföldön viszont sikeres lehet, az menjen el, hiszen ezzel Magyarországnak szerez külhonban dicsőséget. "Ubi bene, ibi patria" Cicero mondta, ahol jó, ott a hazád. Lassan ez talán megtanítja az itthoni hatalmaskodó kis senkiket, hogy megbecsüljék értékeinket. Persze nem utolsó szempont az egész emberiség javát szolgálni, ott ahol a legjobban tudjuk. További sikereket, ajánlom mindenkinek figyelmébe a www.amh.hu oldalt, a magyarországi mellőzött művészek honlapját okulásként.<br /> <br /> Üdv:<br /> Lieber Gyuri<br /> (Aguzs)Fri, 13 Aug 2010 10:34:41 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=2Talán sokaknak érdekes lehet, amit most tapasztalok meg, a saját bőrömön. Párom egy éve dolgozik egyetemi oktatóként az egyik németországi egyetemen, a szerződése rövidesen lejár. Hosszas gondolkodás után döntöttünk úgy tavaly<br /> ilyenkor, hogy ő megy, én a három csemetével maradok Pécsett. Nem volt egyszerű egyikünknek sem ez az év a családszakadás miatt, de mégis több volt a hozadéka (szakmai, anyagi, kapcsolatok, stb.), mint a hátrányai. A nyárra mindannyian kiköltöztünk, így végre együtt a família.<br /> Amikor tíz éve hasonló okból, még 2 gyerekkel Tübingenben töltöttük a nyarat, a gyerekek még kicsik voltak, csak annyit érzékeltek az egészből, hogy jó, hogy újra együtt vagyunk. Most, hogy már ráeszméltek a világra, nem kell szülői útmutatás, hegyi beszéd, a menni vagy maradni kérdésre<br /> megfogalmazták a saját, életkorukhoz mért válaszaikat. <br /> A 8 és 11 éves fiaim 5 hét után már komoly honvággyal küszködtek, pedig nagyon jól érzik magukat.<br /> Az ő kis univerzumuk is kitágult, olyan helyekre utazhattunk, ahová korábban nem volt lehetőségünk, itt lehet biciklizni, görkorizni biztonságban, a Pécsnél jóval kisebb városban 3 uszoda közül választani, sok a játszótér, rengeteg a park, - Otthon miért nem? - teszik fel a kérdést. <br /> Mégis szívmelengető, hogy szinte naponta elhangzik: Hiányzik Pécs!<br /> A 17 éves nagylány már több szempont szerint mérlegel. Sorolja az előnyöket, szeretne az egyetemi évek alatt világot látni, de a gyökerek erősen kapaszkodnak az anyaföldbe: A családi kötelékek és a barátok miatt nem tudnék végleg külföldön maradni! - mondja.<br /> Mérhetetlenül nagy a felelősségünk! Nekünk kell olyan körülményeket, életteret, közösségeket teremtenünk, amely az utódainkat otthon marasztalja!<br /> Ezért is örvendetes, hogy létrejött ez a projekt! Ami pedig a civil kurázsit illeti, sokat kell még tanulnunk! Az itt szerzett tapasztalatok alapján akár a németektől is!Fri, 13 Aug 2010 00:21:57 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=5Kedves Barátaim, Tisztelt Olvasóim!<br /> Olyan dologra vállalkozok, amire még sohasem,… olyan dolgokat írok le, amit eddig csak magammal beszéltem meg, kínlódva, nyűglődve, marcangolva önmagam. Nem tettem meg, mert nem vagyok jó tollforgató, ….mások mindezt sokkal adekvátabban teszik meg.<br /> Mik a tehetségek, (a számomra jó EMBEREK) elvándorlásának okai?<br /> Számomra az elsődleges ok a fogyasztói társadalom agyament kihívás dömpingje. A saját, és később a család anyagi létbiztonságának megteremtése. A megfelelés kényszere. Persze ez tovább is árnyalható: a szakmai, a tudományos, az elismertség, a siker,…kényszere. Ma az anyagi elismertség nem rólunk, építészekről szól. Fájdalmas, számomra kiábrándító, de ez az igazság. Ez máshol is nehéz, ha csak a pénzért az állásért megyünk máshová. Épp ma olvastam erről egy cikket (http://www.bdonline.co.uk/news/uk/number-of-unemployed-architects-rises-for-first-time-in-10-months/5004102.article)<br /> A végzettek mérlegelnek. Egyik kezükben egyrészt ott van a világútlevél, a nyelvtudás, a megszerzett kiváló szakmai alapok, a másikban ….hogy szinte alig van iroda amely felvenné őket. A választás innentől kezdve majdnem evidens. Ez a pesszimista leegyszerűsítése a dolgoknak. Sokan ennek ellenére itt maradnak. Miért is? Ennek megértéséhez beszélnék a magyar építészek „fajtáiról”. A legnagyobb részüket úgy hívom a Don Quijoték. Ők azok, akik a mindennapok vagdalkozásában tevőlegesen vesznek részt, bízva hittérítő szerepükben, mindezt az értelem határain belül.(Erről az elhivatottságról sokat beszélgettem azoknak a barátaimnak társaságában, akikkel a főépítész szakmérnök képzésen a „K” épületben a padokat koptatjuk (Vékony Péter, Murka István, Csécsei Ákos, Mák Zoltán,..). Vannak az őrültek, akik inkább belepusztulnak abba ha nem azt, nem ott, és nem úgy valósulnak meg az álmaik (Ezekről mesteremmel Kapy Jenővel beszélgettem egyszer akik inkább „golyófogóként” önmagukat elpusztítva küzdenek). Ezekből szinte alig van, hál istennek!<br /> A harmadik a szürke folyó akik sodródnak, …a szakmai prostituáltak. A negyedik…, az ötödik…. A pontok helyét mindenki vérmérsékletének megfelelően töltse ki.<br /> A frissen diplomázottak pedig nagyon okos emberek! Mindezt látják maguk körül!!<br /> NO AKKOR HOGY IS DÖNTÜNK??? …<br /> Jaj de nehéz erről beszélni! Egyrészt, hogy senkit ne bántsak meg, másrészt hogy élő mikrofonként „leközvetítsem” azokat a beszélgetéseket amelyek az alma mater BME folyosóin, és a füstös kocsmákban elhangzanak. Mit kapok ezért én…-?<br /> Az elvándorlás másik oka (idealista lévén), a CSALÁD fogalmának devalválódása, a hátország elszürkülése, a gyökértelenség érzésének kialakulása. Erre példaképpen egy történetet mesélek el. Jó néhány évtizeddel ezelőtt volt/van egy barátom, akivel egy padban ültem a középiskolában, együtt mentünk továbbtanulni, egy évfolyamra jártunk. Az ízlésünk egyféle volt, így csak Cseh Tamásra, és csak a Bécsi kapu téri orgonakoncertekre jártunk, akivel csak úgy randevúztunk, ha a kislánynak egy barátnője is volt, mert mi csak együtt mentünk el bárhová. Kiskunhalasi lévén ha épp nem volt kollégiumi elhelyezése, akkor az én budapesti szobámba laktunk. Így teltek el az évek. A diplomakiosztás előtt 2 héttel elém állt és azt mondta, hogy akkor ő most disszidál! Kérdeztem, miért? Azt mondta, hogy nincs rajtam kívül semmi, ami itt tartaná. A szülei elváltak, rajtuk kívül rokonai nincsenek nagyon, haza már nem akar menni Kiskunhalasra, állása nem igen lesz, katonának nem akar elmenni,.. Európai vándorlás után természetesen az őskohóban kötött ki (USA), azóta is ott él. Diplomáját nosztrifikáltatta, asztalos vállalkozóként dolgozik. Azóta bármikor megkérdeztem, mindig azt mondta: „jól döntöttem, amikor elmentem”. <br /> Én mindig tudtam, …ha létezett volna egy meleg családi háttere, egy gondoskodó befogadó hátországa, akkor soha…vagy csak rövid időre ment volna el. Gyökértelen volt.<br /> <br /> BESZÉLJÜNK ERRŐL!Thu, 12 Aug 2010 12:27:03 +0200http://www.elprojekt.hu/elmeselo?ID=7Meglehet, hogy a most felemlegetett dolgokkal kapcsolatban nagyokat tévedek. Vállalom. De azt is, hogy most megpróbálok egy ültő helyemben lejegyezni mindent, ami az El/Away felszólítására eszembe jut. Voltak nekem itt korábban is konfliktusaim, követtem el hibákat, és állandóan az a furcsa, a város kellős közepén élve teljesen indokolatlan kép jár a fejemben, hogy én itt nem viselkedek tökéletes falusiként. Miért a falusiasság, a falu képe miért ötlik fel itt minduntalan bennem? Miért foglalkozom avval, hogy én városi vagyok és, hogy nem vagyok falusi? Kire nézve pejoratív ez a mellékgondolat, kire nem? És mit is értek ez alatt? És miért éppen itt, ebben a megyei jogú városban kell ezen gondolkodnom? Kulturális fővárosban? Erkölcsi szempontból kétségtelenül van valami fegyelmező és szabályozó ereje az itteni, folytonos szem előtt levésnek. És nincs is igazán ellenemre. Elméletileg. Gyakorlatilag azonban fárasztó és felületességre késztet, hiszen folyamatosan lehetetlen ugyanazon a hőfokon kezelni a tíz másodpercenként rád köszönő ismerősöket. Az otthonosság rendkívüli erejű vágya mellett ez kifejezetten zavar és nincs is megfelelő agyam, memória berendezésem ennek a kezeléséhez. Ilyen szempontból nekem a nagyvárosi barrakuda létforma jobban fekszik, hiszen el lehet bújni benne, csak élni kell, élsz, és nem látszol, és akkor előjönni, amikor az neked érdekes, aktuális. Itt mindig kéznél vagyok és a közelségekből, az ismeretségekből következően a közérdek majdnem mindig magánérdek tud lenni. Nagy előny ez persze és nagy teher is. De leginkább az nem tetszik benne, hogy sokkal több körülmény fékez, mint hajt előre. A város népessége kulturális tekintetben rettenetes. Rossz viccnek élem meg a kulturális városfejlesztésről szóló gondolatkísérleteket. És állítom ezt még akkor is, ha tudom, hogy nagy tudósok, kiváló kutatók és néhány igen jelentős művész is él itt. Kevesen vannak ők, tömegük, diffúz és szubkulturális hatásuk nem éri el a kritikus tömeget, amely a kedvemre való változást előidézné. Itt ötszáz ember jelenti a kultúrával egyáltalán, száz a kortárs – hozzáteszem: „magas” - kultúrával kapcsolatot tartó réteget. Írtam erről már annyiszor: a mediatizált butítás a fizikai és szociológiai értelemben pauper népességet tudásában, művelődésében, önismeretében, helyzetfelismerési készségében, a mindenkiben ösztönösen létező önmentés és veszélyérzet készségeiben tönkretette. A tömeg acsarkodó, destruktív itt is. A szolgáltatók tényleg modortalanok, kegyeket gyakorolnak. A pincér letegez, szemetet hoz ki, majd megkérdezi, hogy ízlett-e? Én mostanában sok mindenből a bűn késztetéseit szagolom ki. A tömeg irtózik a szépségtől és az értéktől. Minderről véleményt ugyan tud mondani, mond is, többnyire és érthetően felületesen (lásd interaktív fórumok). Van valami dadaista mellékíze mindennek itt, véletlenszerűen és ellentéteikben mutatkozik leginkább a dolgok, aminek a lényege, hogy semmi sem az, aminek látszik. Példa: fény kellene több, és megvilágítás, ergó építészek nem terveznek nagy ablakot. Az új házak falán kis lukak vannak. Mint Móricz Zsigmond tiszacsécsei szülőházán. Eszméletlen állapotú utak, utcák a csicsó homlokzatok alatt Máshol tökéletes burkolat, kosszal tele. Olasz fagylaltozó illata az arab sültekébe csomagolva és viszont. Az ellopott fémszerelvények a lefolyók felől. A város meghatározó erői irtóznak a valódi kulturális szakértelemtől, az igazi innovációtól, a kultúra funkciójának teljes értékű megmutatkozásaitól. Miért vonzana a talmi látványelemekből szerveződő kulturális architektúra, a papírfalakkal, alkalmilag feldobódó nagy nevek gombostűivel összefércelve. Szerintem a műveltség és igazi kultúra hiányában a bizalmatlanság és a felelősség vállalásának képtelensége igen erősen jelen van. Az így feltétlenül jelenlévő bizonytalanság mindent kitol a testületi véleménynyilvánítások, a bizottságok irányába, (ezt még közben demokratikusnak is mondhatjuk). Van is egy ide illő mondás: „Hülye mint egy bizottság…” A szakember az civil. A civil az, aki a professzionálisok világába csak kívülről bekiabáló lehet. Tanácsot adhat, amely felől a menedzser, többnyire fiatal közgazdász és/vagy jogász képzettségű és az ő bizottsága dönt. Meg a népesség nevében az ő képviselői. Elutasítanak tökéletes ideákat, befogadnak nyilvánvalóan dilettáns dolgokat, tisztázatlan és hosszú távon keserű következményekkel járó, átgondolatlan koncepciókat, tetszetős félmegoldásokat. Közben fizetnek sikerdíjakat, fizetnek lelépéseket, kárpótlásokat. Itt most nincs terjedelem ahhoz, hogy minderről felsorolással, tényleges adatokkal szóljak, talán nem is tudnám elvégezni ezt a feladatot, de alkalomadtán meg fogom tenni. Sok rondaságot, amire nincsen mentség. Taszítanak. Beleborzongok a tudatba, hogy itt mi minden nem rögzült újra még axiómaként a fejekben és a kétkezi munkában. Bosszant a mediterrán feeling minden szabatosságot nélkülöző emlegetése, bosszant, hogy többek között ez is nyilvánvalóan mindent átszövő identitászavarhoz vezet, ami pl. eltünteti a sajátos és jellemző lokális flórát, és cserepekben pálmákat áldoz be négy hónapos nyaraink „másságát” biztosítandó. „Quidquid enim horum est et unum aliquid est, sicut sunt naturae corporum ingeniaque animarum, et aliqua specie formatur, sicut sunt figurae vel qualitates corporum ac doctrinae vel artes animarum, et ordinem aliquem petit aut tenet, sicut sunt pondera vel collocationes corporum atque amores aut delectationes animarum.” Ezt Augustinus ugyan a Szentháromságról mondja, de szerintem megfontolandó. Ennek a sicut sunt kifejezésnek az ellentettje mutatkozik mindenben. A szakértelem és gondosság hiányában. Sokan, sokat beszélnek arról, hogy miért nem jól állnak a kövek, miért nem oda folyik a víz, miért nem folyik el, miért így, miért úgy? Hogy idegenek csinálták a teret, hogy télen, hogy a felbontások, a protokollszempontok, így, meg úgy… És a tervezők, a művezetők, a művészek? Mit tudnak ezek a mediterrán és más városok organikusan kialakult központjairól? Mit és miért tudnak ők a kertekről Drezdában és Bathban, Lisszabonban vagy Cesky Krumlovban? Németbólyban vagy Magyarladon? Ezek csak az ürességben képesek gondolkodni? A tér egy terület és felület, ami kőlapokkal van burkolva? Ülhetetlen padokkal, lehetőleg utcánként és terenként másképp ülhetetlennel? Szőlő, füge, tölgyek és fenyőfélék nélkül? Csak színes ládákban? Kél bennem valamennyi indulat, amikor a városháza előtti kövezet mintázatát látom (díszítőkedv, ornamentikavágy), rajta az odahajított bronzszőnyeggel (irónia, destrukció). Amit mintha igen művésziesen a szél gyűrt volna meg. Kevesebb trágár megoldást láttam életemben annál a nagy igényűnek gondolt kertnél, ami ugyancsak itt van, és ami lassan gyerekparcellaként kap helyet a pécsi köznyelvben. Ki csinálta, ki javasolta, ki fogadta mindezt el? Miért? Ki engedte, hogy Illa Gábor lemásolja a zsidó deportáltak emlékművéhez Jonathan Borofsky 2002-es texasi szobrát? Nem volt senki a bíráló bizottságban, aki tájékozott lett volna a mai szobrászat ügyeiről? Győzzön meg valaki arról, hogy mindez a lehető legjobb megoldás volt. Hogy Trischler Ferenc léptékhelyesen odamásolja Kossuth Lajos fejét a Széchenyi István szobornak mondott büsztre? Ez egy nagy csomag megint, fejezetet követelne, hogy mely elfogadhatatlan összefüggések sugárzanak a tárgyból (szobor), annak történeti vonatkozásaiból (Széchenyi-Kossuth), és a térből. Képtelenség. Gondolati és térrendezési agyrémek, kulturális és művészeti ballépések máshol is. És nincs szerénység. Szaros Pista effektus van. Fennhéjázás. Nincs itt méltósága a szegénységnek és a gazdagságnak sem. Rágógumi van, ami szép szabályos folyamatosságban kezdi belepni a tér forgalmasabb szegleteit. Káprázatok vannak. Egymásba folyik hang és sör és szó, neylonpohár és tetoválás, a DJ felvonulás és kultúrhét. Balkán a domináns. Meggondolta ezt igazán valaki? Közben ingyen orgonál Király Csaba a Caritas nevében. Nyugtalanság van, nehogy valami is megálljon egy percre, mert akkor mindezen netán gondolkodni is lehetne. Ragaszkodom ahhoz, hogy itt most minden személyes sérelemnek tűnjék, de ahhoz is, hogy kijelentsem, ezeket a várostól kaptam, itt történtek velem, és úgy vélem, ezek máshol nem így estek volna meg velem. Mondok mást. Egyetemi kollégám áll szemben velem egy perben. Van korszerű okossága hozzá, a szemem láttára töri kerékbe a tényeken alapuló igazságot, úgy forgatja a jogot, hogy sok pénze legyen. És lesz. Még pitbulléknál sincs ez így. <br /> Aztán bilincsben viszik el egyetemi elöljáróimat. Csaltak. Engem is megvezettek természetesen, pedig csak munkatárs vagyok. Mert valamennyire hittem bennük. És ez is itt esett meg. Műtéteinket a szomszéd városban végzik, mert eljut hozzánk – kiszivárog - a híre annak, hogy ez itt ennél meg annál ennyibe kerülne… Szemem láttára esik szét az Echo, a kulturális-kritikai periodika. Mintha senki nem venné észre, hogy átment bulvárba. Meglehet, gyarapodásként könyvelik el, hogy tónusa közelített a köznyelvhez. Tíz évig büszke voltam rá, most nem tudok, nehezemre esik közösséget vállalni vele. Visszamegyek budapesti lapjaimhoz. Minek a naplója a Dunántúli? A világ legrosszabb lapja, igazi újságíró csak megalkuvásból vállalhatja. Londonban élő magyar kollégámmal beszélek: nem tud semmit a Turner díjról, nem tudja, hogy hol van Paolozzi Newton álma szobra. Londoni illetőségű, de itt élő angol kollégám azt is tudja, ki volt Kígyós Sándor és, hogy kinél van a legjobb bor Palkonyán. Miért? Egyetemistáink lebecsülik a munkát, bódultan keringenek tetszőleges divatvillanások körül, és hisznek abban, hogy a másolások, átvételek sűrű közegében másként nem is lehet élni. Biztos vagyok abban, hogy szemlélet biztosan nem jöhet létre a sűrű klikkelések biztosította informáltságból. A jó és rossz megállapítása merőben formai analógiák segítségével történik, nyomasztóan vegetatív indíttatású viszonyítás ez a divatnormához, ami minden kétséget kizáróan valamiféle szociáltechnikai természetű idomítás terméke. Akkor hát a bonyolultabbá váló világ állapota miatt nem kerül el a két félredobott emberes betonkocka hónapok óta a Líceum templom sarkáról? Az irracionális univerzum leképződése talán, hogy a Boldogság Háza előtti fekete kútoszlop alatt a vízsugár befogadására szolgáló négyzetes üreget nem mélyítették tíz centivel, hogy az ne folyjon a pálmák túlcsorduló barnás locsolóvizével együtt szerteszét? Mit remélnek a Széchenyi tértől, milyen főtér az egyáltalán, ahol nem élnek emberek? Ahol esténként dögsötét házak veszik körül a kivilágított dzsámit? El tudja valaki képzelni, hogy Debrecenben létezik Nádor-ügy? Milyen város az, amelynek meghatározó, irányító, tetterős polgárai felhúzódnak a hegyekbe, vagy hegyoldalban lévő villáikba? Ahol a belváros nagypolgári építészetének, építészettörténeti és műszaki szempontból is egyedülálló monumentuma, páratlan télikertje féláron is eladhatatlan? A fővárosban 650 ezer forint az ilyennek négyzetmétere és az ilyennek van forgalma egyedül. Ahol már a spekulánsoknak sincs ízlése? Merőben személyes észrevételek ezek. Ha semmi igazságuk sincs, akkor is ekként és ezeken keresztül élem át a várost nap, mint nap. Élmények, amik sokkal inkább elnyomnak, mellékessé tesznek, mint lendületbe hoznak. Értelmiséginek szabadon, felelősséggel, valódi versenyben itt nem lehet része. Bizonyíték erre a Filharmónia koncertprogramja. Éveken keresztül nincs kortárs zene. Egy-egy apróság. Itt vigyázni kell Bartókkal és Kodállyal is. Zenekar hálistennek már van. Nemcsak Lovasi András kapott Kossuth díjat, hanem Vidovszky László is. Tudja ezt valaki? Európai jelentőségű a Jelenkor Kiadó. Az Alexandrának nincs kulturális jelentősége. Melyikről beszélünk mégis? És kik? És miért? A köznapok alapélménye a bizalmatlanság és műveletlen bátortalanság, közege a szegénység közege, ahol az említettek élményszámba menő leplezésére több energiát fordítanak, mint valamely tartós és szükséges teljesítmény és reprezentáció segítésére. És a Csontváry? Nagy csepp a tengerben, de jellemzi állapotunkat, helyzetünket, mentális viszonyunkat a városhoz. Egyrészt: roppant kevesek ügye. Mert milyen konvenciók vállalható kiegészítéseként, folytatásaként kaphat itt érvényt? Turisztikai mazsolaként. A városlakó értéktudatában nincs jelentősége, passzivitása alighanem bűntudatot palástol, ő maga ugyanis harminc éve nem volt képes semmit hozzátenni a tényleges értékövezetekhez. Az EKF talajtalan presztizsberuházásai csupán keretet alkotnak valamihez, ami végeredményben nincs, és a fogyatkozó népesség, a gyérülő megélhetési és foglalkozási lehetőségek hiányában nem is várható, hogy lesz. Tartalom és a tartósság. Az érdem, a mélység, a soha nem volt és mégis ittlevő. Ami sehol nincs, ami csak másolható, ami miatt elismerően bólinthat akárki: „ez igen…” Jók a hétvégék. Akkor néha eljönnek a gyerekeink Pestről és több mint valószínűvé teszik, hogy Pécsett jók a hétvégék. Ha nem vagyunk Pesten. Mert ott a hétvégék is jobbak.Thu, 12 Aug 2010 06:23:49 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=2Fiatal koromból adódóan, nem szülői szempontot látok, hanem a saját bőrömön, környezetemen tapasztalom ennek a kérdésnek a válaszát. A jelenlegi állás szerint menjenek, illetve mennek is. Ha nem külföldre minimum Budapestre. Naponta hallom: "Minek maradjak?Itt semmi sincs."<br /> Aki marad, az nem azért, mert ebben a városban fantáziát lát, nem azért, mert itt lehetőségek, esélyek vannak. Barátok, család, megszokás tartja itt őket, ahogy engem is. Aki érvényesülni akar, elmegy. Sokan vannak, akik kimennek egy évet tanulni, dolgozni, látják mit kaphatnak külföldön, és nem jönnek vissza többet. Ezen érdemes elgondolkodni. Vajon miért nem? Csak és kizárólag a környezet miatt. Amit befolyásolni, alakítani lehetne, de senki nem teszi.Thu, 12 Aug 2010 00:10:33 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=4A probléma a környezettel és a lehetőségekkel van. Szerintem. Akik a környezetemben vannak, készülnek az életre, tengernyi okot tudnak felsorolni a város elhagyása mellett. Úgy gondolom, egy tizennyolc éves diákot nem különösebben érdekel a tehetségek mennyisége egy adott városban, ők a saját érdekeiket nézik, a megélhetést, körülményeket. Akár tehetségek, akár átlagosak valamiben, ha nincsenek meg a megfelelő feltételek, vagy jobbat találnak, mennek. És találnak jobbat, és elmennek. Ez a város pedig fiatalok, tehetségek nélkül marad, ha nem tud olyan opciókat teremteni sürgősen, ami elég vonzó. Egyelőre azonban munkahely sincs, nemhogy kitörési lehetőség az igazán Nagyok számára....Wed, 11 Aug 2010 23:51:38 +0200http://www.elprojekt.hu/el_forum A kérdés az:"mit tegyen, aki tehetséges-menjen, vagy maradjon?" Ok., de <br /> ki manapság a tehetség.....? Felismerjük e a tehetséges embereket?, vagy <br /> elég a szerencse???, a jó helyen jó időben!!,a jó kapcsolati rendszer....,és <br /> ők akkor tehetségesek??<br /> Tehetség fogalma:<br /> A tehetség az értelmi képesség (az intelligencia), a kreativitás (az <br /> eredetiség) és a feladat iránti elkötelezettség (szorgalom, kitartás) <br /> egybeesése. (Renzulli)<br /> <br /> Marland szerint: Azok a tehetségesek általánosan vagy specifikusan, akik <br /> kiemelkedő képességeik révén magas teljesítmény elérésére képesek a <br /> következő területek bármelyikén:<br /> <br /> 1.általános intellektuális képesség,<br /> 2.specifikus iskolai alkalmasság,<br /> 3.kreatív v. produktív gondolkodás<br /> 4.vezetői képesség,<br /> 5.zene és képzőművészet,<br /> 6.pszichomotoros képességTue, 10 Aug 2010 07:44:28 +0200http://www.elprojekt.hu/elmeselo?ID=6Most itt vagyok, de lélekben máshol. Máshol meg lélekben mindig itt vagyok.<br /> Otthon lenni. Azt érezni amit egyéb tájakon sosem, hagyni, hogy feloldódjon bennem egy napsütötte utcarészlet és hagyni, hogy feloldódjak a pécsi kövek kápráztató vakításában. Gyökeret ereszteni, ha csak léggyökeret is de Péccsé válni. Befogadni másokat, hagyni, hogy befogadjanak. Beszélni, gondolatokat ébreszteni, inspirálni, hogy engem is inspiráljanak. Megpróbálni társas lényként élni ebben a társas magányban.<br /> <br /> És néha elmenni, hogy érezzem a hiányt, hogy érezzék hiányzom.<br /> El, el innen mert milyen jó visszajönni.<br /> <br /> „Elmegyek, elmegyek,<br /> El is van vágyásom,<br /> Ebbe a faluba<br /> Nincsen maradásom.<br /> <br /> Elmegyek, elmegyek,<br /> Nem élek köztetek,<br /> Bánatos napjaim<br /> Nem töltöm veletek.<br /> <br /> Csak azt mondd meg rózsám,<br /> Melyik úton mégy el,<br /> Felszántatom én azt,<br /> Aranyos ekével.<br /> <br /> Erre gyere, erre,<br /> Tudja fene, merre!<br /> <br /> Be is vetem én azt<br /> Szemen szedett gyönggyel,<br /> El is boronálom<br /> Sűrű könnyeimmel.<br /> <br /> Erre gyere, erre<br /> <br /> Elmegyek, elmegyek,<br /> Elbujdosok innet,<br /> Szép szülőhazámat<br /> Nem látom meg többet.”<br /> <br /> http://www.youtube.com/watch?v=XWm9YV2ZfVcSun, 08 Aug 2010 18:37:32 +0200http://www.elprojekt.hu/el_forumNagynéném pécsi, esze ágában sincs otthagyni, pedig édesanyja és férje is ELment (itt vertikális értelemben), két gyereke pedig a párját is odahozza. Tele van emlékkel a várossal kapcsolatban, csodálja, ha valami megújul, ha fejlődik, sajnálja, ha eltűnik belőle. Együtt él vele, büszke rá! Szerintem vannak ilyenek, akik tudják, hogy mit hagynának ott, ha mennének.<br /> <br /> Keresetlenül pár gondolat:<br /> Egy barátom épp mire mindent megszervezett, hogy családjával Angliába költözzenek, hogy egszisztenciát szerezzenek, és a gyerekek tanulmányait egyengessék sikerült fájdalommentesen nem bontható barátságokat kialakítania, és olyan lehetőségeket kapnia, amiket nem szívesen hagyott itt. Mégis EL ment, mivel már minden kész volt hozzá. Arra nem gondolt, hogy minden gyereke különböző korú, így shol sincs olyan pont, amikor valamelyik iskolájának épp vége, és lehetne váltani, mert a másik éppen a derekánál fog járni. Nyolc éve vannak kint, és már nem tudnak hazajönni.<br /> <br /> Talán majd úgy, mint feleségem nagynéjének az ismerőse Kanadából, aki a nyugdíj korhatárt elérve egyedül maradt, és a nyugdíjából ott már nem tudott megélni, eladott mindent, hazajött. Vett egy lakást, meg egy másikat, amit kiad, ingyen utazgat, most nyelvvizsgázni jelentkezett be, elvégzett egy túravezetői tanfolyamot, és járja az országot. Él.<br /> <br /> Ahogyan mondjuk én vágytam élni, mikor a diákcserével eljuthattam 2 hónapra Barcelona-ba, Tettem ezt friss diplomával, feleséggel és két gyerekkel. Életem meghatározó szakaszának meghatározó élménye volt. De nem tudom, hogy ha tehettem volna, lehet, hogy ottmaradtam volna tovább, még. Annyira jó volt.<br /> <br /> És még egy: Zorán, döbbenetes, hogy mennyi energiád van, és milyen profin csinálod ezt a dolgot - is! Lenyűgözöl.Fri, 06 Aug 2010 00:48:44 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=3Számomra nem feltétlenül azért rossz itt, mert sokan elmentek. Viszont nehéz maradni, az biztos, és Berkecz Balázzsal egyetértve, kell(ene) a pozitív visszajelzés.<br /> Én most jöttem haza, és maradni szeretnék, ha tudok.Thu, 05 Aug 2010 18:56:15 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=3&quot;Rossz itt, mert a tehetségek sokan mentek el.&quot; az utóbbi évek tapasztalata számomra ez...Wed, 04 Aug 2010 10:54:23 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=7Csatlakozom az előttem szólóhoz:-)Wed, 04 Aug 2010 10:49:17 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=2Bár 25 évesen lehet, hogy könnyedén dobálózom még ilyenekkel, de ha a kérdés jelen időben értendő, akkor menjen, akár a legmesszebbre.<br /> <br /> Keresse azokat a helyeket, ahol tehetsége nem vész a süllyesztőbe, mert a tálentum eltékozlása bűn. Tanuljon nyelveket, lásson kultúrát, kultúrálatlanságot, mérhetetlen gazdagságot és szegénységet is.<br /> <br /> Ezen ismeretek és viszonyítási alapok megszerzése után pedig döntsön arról, hogy szeretne-e hazajönni. Mert inkább döntsön rosszul, mint sehogy sem...Wed, 04 Aug 2010 10:18:30 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=217 éves a fiam, és tehetséges, vitán felül. mégis azt látom, hogy teljes mértékben alul-motivált. családilag nem téma az anyagi érvényesülés, azaz ez nem vonzó cél számára. édesapja alkalmazott - ez sem vonzó cél, anyja szabadúszó, azaz megy a maga feje után, vagyis ha mintát igen, de ötletet nemigen tud adni az ő egyéni választásához. <br /> <br /> szerintem egy &quot;fejlődésben lévő szervezet&quot; számára az első, és legfontosabb a követhető életprogram kialakítása. ez talán kicsit túl komolyan hangzik tinédzserek esetében, de csak arról van szó, hogy egy fiatal ember találjon olyan területet ahol szívesen, és magától bandukol előre.<br /> ha a megtalált úton a lépések ne adj isten külföldre vezetnek, szerintem nem tragédia. habitus kérdése, hogy mennyire képes valaki egy idegen közegben magára találni - aki nem képes rá, úgyis hazajön, vagy - ahogy valaki előzőleg írta - örökre boldogtalan marad. <br /> azt gondolom, nem az a fő probléma, hogy a tehetségek elmenekülnek Magyarországról, illetve csak látszólag ez a probléma. az igazi gondot abban látom, hogy nincs itthon olyan közeg, értékrend, ami az itthon maradottakat (ők vannak többen!) motiválná. Így aztán a tehetséges, de nyúlszívű itthon-maradottak is inkább begubóznak, és át-vegetálják az életüket.<br /> remélem, a fiamnak nem ez lesz a sorsa.Tue, 03 Aug 2010 19:37:44 +0200http://www.elprojekt.hu/el_forumTényleg nem valami nagy az aktivitás az oldalon. Nekem nagyon tetszik a kezdeményezés. Talán azért nem tarják fontosnak leírni a véleményüket, mert annyira hétköznapivá vált kimenetel, hogy már nem is tartozik az érdekes beszédtémák közé. Tudják, hogy ez egy opció, élnek vele és mások is elfogadják ezt. Nos, én leírom a véleményemet, talán másokra is ösztönző jelleggel hat.<br /> Sajnos ott tartunk, hogy könnyebb az mellett érveket felhozni, hogy miért kell elmenni, mint maradni. A fiataloknak egyszerűen nincs más választásuk, ha tisztességesen és létbiztonságban akarnak élni. És nem csupán a tehetségesekre gondolok, hanem azokra is, akik szimplán szorgalmasak. Egy olyan országban ahol statisztikailag 10%os a munkanélküliség és nagy súllyal a fiatal munkaképes korosztály érintett. Ott nem sok realitás van a jövő tervezésére. Ráadásul a 10% javítva van, mert már most magyarok tömegei dolgoznak Angliában és más nyugatabbra fekvő országokban. Megkönnyíti a EL-t a nyelv ismerete, ugyanis ha valaki tud egy szakmát és jól beszél angolul vagy németül, többre mehet, mint egy friss diplomás protekció nélkül itthon. <br /> A tehetség egy nagyon tág fogalom, mert az is tehetséges, aki észrevétlenül csal adót, ügyesen sikkaszt, lobbizik, feketemunkásokat tart, vagy mindig jókor van jó helyen(korrupt). Mert ebben az esetben tehetségekkel van tele az ország.Tue, 03 Aug 2010 16:27:34 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=3... Zoránhoz hasonlóan azt hittem, hogy sokkal több hozzászólás lesz itt...<br /> Először is, szerintem nincs igazi közösség (ahogy ezen az oldalon is sokan regisztráltak, de aztán - hozzám hasonlóan, ezidáig - nem aktivizálták magukat). Az emberek többsége bezárkózik, nem nyitottak még ismerőseik öteleteire - így értékeire, teheségére - sem. Nincs visszajelzés - pláne nem pozitív - arról, ha valaki próbál valamit tenni. Ha nincs visszajelzés, nincs sikerélmény, és ha nincs sikerélmény, akkor nehéz kibontakozni. Aki érzi, hogy benne több van, hogy ez az egész közeg neki nem elég, az továbblép.<br /> Szerintem így mennek EL a teheségeink... AWAY...<br /> Persze vannak szerencsések, akik ebben a közegben is ki tudnak teljesedni, ők maradtak.Mon, 02 Aug 2010 22:29:06 +0200http://www.elprojekt.hu/elmeselo?ID=5Háromszor töltöttem közel egy-egy évet távol Pécstől, és öt évig dolgoztam (pécsi lakosként) Budapesten.<br /> A három távollétből az első a katonaság 11 hónapja volt Kalocsán, ami nem számít bele a menni/maradni dilemmájába és alternatívájába, mivel kényszer hatására történt. Ahogyan az is árnyalja e dilemmaként felvetett kérdést, hogy valaki azért megy-e el valahonnan, mert így dönt, vagy azért, mert kényszerítik (lásd a Lukács-iskola filozófusainak vagy Halász Péternek és társainak az esetét). A hatóságok kifejtette (politikai) kényszer mellett a megélhetés nehézsége / lehetetlensége is arra kényszeríthet embereket, hogy menjenek (például vendégmunkásnak). Pár hónapja olvastam egy megrendítő cikket arról, hogy „fejlődő” országbeli anyák otthon hagyják a kisgyerekeiket és a „fejlett” világba utaznak pénzt keresni, hogy ebből a keresményből el tudják tartani az otthon maradottakat…<br /> A két másik távol töltött év az Egyesült Államokban telt. Először 1990. nyár végén érkeztünk (feleségemmel és akkor 3,5 éves kislányommal) Indianába (Pennsylvania), egy 15.000 lelkes kisvárosba, ahol a 15.000 hallgatós állami egyetemen tanítottam egy tanévet. A szocializmuson szocializálódva a három hónapnyi kulturális sokkot követően hihetetlenül élveztük azt, hogy minden működött. Felüdülés volt az emberi mentalitásban megtapasztalt elfogadás és tisztelet. Stb. Egyszer szemtanúja voltam, hogy egy kereszteződésben egy idősebb hölgy az autójával egy másik idősebb hölgy gyalogost a kanyarodáskor meglökött. Leparkolta az autót, kiszállt, majd leültek egymás mellé a járdaszegélyre, és megbeszélték, hogy mi történt, érte-e valami sérülést a gyalogost. Két egymást tisztelő ember párbeszéde volt… <br /> Kinn tartózkodva majd hazatérve úgy éreztem, minden honfitársamat ki kellene küldeni legalább pár hónapra, mentálhigiénés okokból, s hogy kiszabaduljanak a magyar kommunikáció Bermuda négyszögéből, amely az önmagu(n)król tett megnyilatkozásokban a dicsekvés és az önsajnálat tengelyen, a másik közléseihez való viszonyban pedig az irigység és a káröröm tengelyen mozog. Pár hónap után úgy éreztem, ott kell maradnom, de erre oly módon nem nyílott esély, hogy az itthoni társadalmi rangot oda át lehetett volna ülteti. Éttermi mosogatóként vagy pizzafutárként pedig nem szerettem volna belevágni egy második pályakezdésbe. <br /> Másodszor 1993. nyár végén érkeztünk Pittsburghbe, ahol a Duquesne [dúkén] katolikus egyetemen tanítottam. A második amerikai évet úgy éltem meg, mint egy száműzetést, mint akit a földgolyó egy olyan helyére kényszerített a sors, ahol nem érzi otthon magát. Csak két év telt el, s a két város között kb. 100 km csak a távolság. Szinte ugyanott voltam, szinte ugyanakkor. De először maradtam volna (ott), másodszor pedig mentem (jöttem) volna haza, mielőbb. De a tanévet végig kellett tanítani.<br /> Amikor 1999 tavaszán a színházi szakmából megkerestek, hogy pályázzam meg a Színházi Intézet igazgatói posztját, eleve nem gondoltam, hogy Budapestre szeretnék költözni. Az ott eltöltött öt év pedig visszaigazolta ezt az előzetes elképzelésemet. Egy csomó kis helyre összezsúfolt frusztrált, agresszív, egymás életébe és hatókörébe belelógó (és belekontárkodó) ember, akiknek legnagyobb (higgyük, hogy önkéntelen) erőfeszítése arra irányul, hogy a másikat boldogtalanná tegyék.<br /> Ahogy Amerika előnyeit egy európai tudja igazán élvezni és kihasználni, úgy Budapestét is leginkább az, aki nem ott él (vagy lakik), legfeljebb oda szólítják bizonyos tennivalók. De van onnan hová (vissza)térnie.Mon, 02 Aug 2010 09:28:03 +0200http://www.elprojekt.hu/el_forumEL... érdekes kérdéskör. elvágyódás de miért?? ..menni kéne mert itthon becsületesen, hátszél nélkül csak akadozva és azt is csak alig. azért én maradok! :$<br /> nem szabad elhinni hogy a dolgok tőlünk függetlenek, mi alakítjuk őket vagy hagyjuk olyanná válni amilyenek. ha élhető világban szeretnénk élni, akkor olyat kell építenünk!! lehet hogy az építkezés kis kellemetlenségekkel járna, de valamit valamiért!<br /> a költözés, az utazás se garantálja a problémamentességet.<br /> sok aspektus van.. de haza az emberek többségének csak egy.<br /> hát nem vagyok egy fórumbetyár; végezetül ajánlani szeretném a néző.ok 1perceseit, mert az egyperces igazi magyar műfaj, gondoljunk csak Örkény Istvánra! ;) és mert elgondolkodtatóak (olvasni jó és hasznos)!Sat, 31 Jul 2010 13:23:08 +0200http://www.elprojekt.hu/elmeselo?ID=4Nem írtam címet. És a történet nem rólam szól. Fiamról, aki most kezdi az <br /> egyetemet. És talán érettebb is nálam. <br /> Röviden. Jövője nagyjából elrendeztetett, mert tudja, hogy mi lesz. Zenész. <br /> Tehetséges, szorgalmas, ügyes, elkötelezett, imádja amit csinál. <br /> Talán fél éve lehetett, hogy beszélgettünk a lehetséges „elmenetelről”. Én <br /> javasoltam, hogy ha elvégezte az egyetemet, akkor mindenképp menjen <br /> külföldre dolgozni. Zenész, zenetanár diplomával nagyon nehéz megélhetés <br /> vár rá itt. Ő csak annyit mondott, hogy szívesen zenélne külföldön és kezdené <br /> a pályát ott. De mindenképpen itt akar dolgozni, tanítani. Különösebb oka <br /> nem volt. Egyszerűen csak. Csak azért, mert mi értelme van annak, hogy ha <br /> könnyű. És úgy érzi, itt szükség van rá. És talán sokak szerint ez az ország, <br /> maga a pokol, igaza van. Ez csak akkor változhat meg ha lesz aki itt marad. <br /> Vagy az utsó, majd lekapcsolja villanyt :(<br /> És ha végez, szerintem nagyon jól fog dönteni!<br /> Ennyi, remélem valakinek ez is segítettThu, 29 Jul 2010 23:08:28 +0200http://www.elprojekt.hu/es_te_meszMegyek. Tíz évig próbálkoztam. Antik gépekkel felszerelt műhelyünk van, amiben dolgozunk. Bárki bejöhet, megnézheti, kipróbálhatja, hogyan kell könyvet kötni. Dolgoztunk megyének, városnak, egyháznak, egyetemnek. Felajánlásból, jutányosan, azonnal, tegnapra. Megélni ebből nem lehet. Egy kedvezményes bérletű műhelyt szerettünk volna csak, amit aztán munkánkkal kompenzáltunk volna. Válasz: PIACGAZDASÁG van. Ami nem megy, azt nem kell csinálni. Egy ember látott bennünk üzleti lehetőséget: Matyi Dezső. Felajánlotta: egy budapesti könyvesházában helyet csinál nekünk. Vigyünk mindent, amink van, csináljunk mindent úgy, mint eddig. Mi megyünk. Aki akar elér...Tue, 27 Jul 2010 08:07:56 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=2Az én szüleim egész fiatal koromtól kezdve megengedték, hogy döntsek arról miben és hol próbáljam ki magam. Már középiskolásként elkerültem a szülővárosomból (Győrből), hogy angol-magyar tannyelvű gimnáziumban tanulhassak. Majd Balatonalmádit is elhagytam másfél évre, hogy Pesten a sportban próbáljam ki magam. Vagyis folyton kerestem, hol és miben teljesedhetnék ki. Ha nem találtam a helyem, akkor mennem kellett. <br /> Menni vagy maradni tiniként? <br /> Most levonva a tanulságot...<br /> <br /> jó, hogy mentem:<br /> - mert gondtalanul lehettem szabad és független<br /> - mert magas szintű idegennyelvi oktatásban részesültem<br /> - mert el merek indulni<br /> - mert a kudarcokból rájöttem, ha valamit el akarok érni, az még nem jelenti azt, hogy el kell mennem. Magammal kell megküzdenem.<br /> <br /> rossz, hogy nem maradtam:<br /> - mert gyökértelennek érzem magam. Úgy érzem, fontos lett volna, hogy a szülővárosomban töltsem a gimnazista éveimet. <br /> <br /> Nem feltétlenül kellett volna mennem 14-19 között. Győr is meg tudott volna adni mindent, amire szükségem volt.Tue, 20 Jul 2010 23:23:53 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=2Tíz-húszévesen még korai menni, a világ pedig rendkivül közönyös bármelyik égtájt felé megy az ember. Viszont érettebb fejjel igen is induljon neki egy kicsit a világnak, szerezzen tapasztalatot. szakmai tudást mint a régi időkben a céhlegények. A sokszínűség maga a gazdagság, a bezárkozottság szegénnyé tesz. GabiFri, 16 Jul 2010 15:55:18 +0200http://www.elprojekt.hu/elmeselo?ID=3Néhány hete, egy anatómia gyakorlaton szóba került, hogy összesen 5 évet töltöttem, túlnyomórészt férjemmel és két fiammal együtt New Orleansban. Az egyik norvég diák visszakézből rámripakodott, hogy "és akkor minek jöttem vissza?"<br /> <br /> Tulajdonképpen, ilyen keményen most kérdezte ezt meg tőlem valaki, de azt, hogy miért nem maradtunk, azért már régebben megfogalmaztuk magunknak. Azt szoktam mondani, hogy a kint töltött éveket azért élveztem maradéktalanul, mert tudtam, hogy mikor lesz vége, és utána hazajövök. Fájt is mindig egy kicsit a szívünk, mikor egy-egy periódusnak vége volt (mindig azt hittem, hogy én már oda sosem kerülök vissza), mert New Orleans-t jobban ismertük, mint sok helybéli, és nagyon szerettünk ott lenni. A kint dolgozó magyarok azt szokták mondani, hogy az lenne jó, ha Magyarország Texas és Louisiana között lenne. A kint-élés alapvetően megváltoztatta gyerekeim gondolkodásmódját is (ők aztán később Erasmussal is voltak távol), úgy érzem sokkal elfogadóbbak más kultúrákkal szemben, és sokkal jobban tudják, hogy mi a jó itt, és ott, vagy bárhol a világon. Nem az erősödött bennük (sem), hogy mennyivel jobb máshol élni, hanem valódi értékén látják a világ különböző helyeit.<br /> <br /> Azért jöttem vissza, mert szeretem ezt az országot, itt éltek az őseim, itt van a családom és a barátaim. Itt szeretek legjobban élni, és Balaton nélkül nem nyár a nyár.<br /> Az, hogy közben "nem turistaként" volt lehetőségünk egy másik ország életét megismerni, csak erősítette ezt. Nagy baj, hogy még mindig kevés embernek adatik meg, hogy tartósabban éljen egy másik kultúrában, és megtapasztalja, hogy a kerítés sehol nincsen kolbászból. Itt sem, meg ott sem. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki megteheti, hogy menjen el családostól legalább egy évre külföldre, vagy küldje el a gyerekét a gimnáziumi évek alatt cseregyereknek valahová egy évre! Ez lenne az alapja annak, hogy a következő generáció már ne frusztrációval lépje át a határt, és ne gondolja azt, hogy mi kevesebbek vagyunk más népeknél!.<br /> <br /> Azóta, hogy kint voltunk sokat, azokkal is elfogadóbb vagyok, akik azt választották, hogy maradnak. Szabad döntés...., az emberek mindig mozogtak a világban. Azt is jobban megértem, ha a gyerekeik rosszabbul beszélnek magyarul, átéltem, 2 éves periódus alatt is, hogy milyen nehéz egy kisgyereknél megtartatni egy olyan nyelvet, amit csak otthon beszélnek. (Azért viszont változatlanul dühös vagyok, ha egy felnőtt "elfelejti" az anyanyelvét!)<br /> <br /> Olvastam az írásokban 56-ról, rendszerváltásról... Erről eszembe jutottak azok a rendszerváltozás-környéki reakciói az innen-onnan felbukkanó elmenteknek, hogy ők nem bírták az itthoni légkört, mert hogy meg voltak nyomorítva erkölcsileg, és aki itthon maradt, annak hogyan kellett korrumpálódnia, stb.... Biztosan volt olyan, akinek a helyzete olyan lett, hogy nem tudott itt tovább élni, de több volt az olyan, aki a jobb élet reményében, vagy kalandvágyból ment el. És aki itthon maradt, azok között is volt, aki valóban bele lett kényszerítve valami tisztességtelen magatartásba, a maga, vagy családja egzisztenciája érdekében, amit aztán jobban, vagy kevésbé ön-marcangolva végzett. De a többség az egyszerűen csak azt választotta, hogy itt akar élni, és dolgozni, és dolgozott tisztességesen a maga posztján. Nem szabad a szüleinktől (attól a generációtól) elvitatni azt, hogy ők tisztességes és értékes munkát végeztek, és volt értelme annak, hogy itt maradtak.<br /> <br /> Végülis, 10 millió ember nem szaladhat(ott) EL ebből az országból!<br /> <br /> Horváth Judit<br /> orvos-anatómusFri, 16 Jul 2010 12:18:33 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=8Közérzet, önbecsülés, megbecsülés /mert kell egy csapat/<br /> <br /> <br /> Nekem egyszer Pécsen volt egy csapatom……kosárlabdáztam. Ez egy olyan csapat volt <br /> - akkor még - ahol a játékosok döntő része pécsi nevelésű volt. Sikeresek voltunk,.szerettek, megbecsültek, minket ezáltal olyan tükrözést kaptunk a külvilágtól melynek nyomán nagyra becsülhettük önmagunkat. Fontos és bizsergető volt pécsi kosarasnak lenni….<br /> <br /> A város utánpótlás nevelése ma is jó színvonalon működik…de mintha már nem hallanék annyi pécsi gyökerű játékosról a felnőtt csapatban….. vagy ez már az Unió vagy a Globalizáció? Hallok azonban nagy adósságokról, ki nem fizetett emberekről. Vajon ezeknek a gyerekeknek, akik ügyesek, kitartóak, pécsiek miért nem jár már az esély a megbecsülés szűkebb pátriárkájukban? Sajnálom, mert az akkor nekem olyan jó volt és a városnak is olyan jó volt. <br /> <br /> Aztán a saját útkeresésem más városokba sodort, voltak körülöttem emberek, de a csapatomat, azóta sem találom.<br /> <br /> Hogy mitől jó egyáltalán egy emberekből álló közösségbe tartozni, mitől lesz a csoport, vagy, ha úgy tetszik a csapat?<br /> Akkor régen olyan jól állt össze a csillagzat, – bár azt gondolom, semmi sem történik véletlenül – hogy kevéske pénzből sokszor saját érdekeinket félretéve egymásért tudtunk tenni dolgokat. Meg is lett az eredménye, siker, jó közérzet, megbecsülés, önbecsülés. És bár lehet, hogy ez csak az én fantáziám, de mintha a „város” is egy kicsit jobban érezte volna magát.<br /> Ma pszichológus vagyok és a csoport terápiáim úgy indulnak, hogy tisztázzuk a kereteket. Nem áruljuk ki egymás titkait, másoknak jó visszajelzéseket adunk, tiszteljük és elfogadjuk mások egyediségét, figyelünk és vigyázunk egymásra, türelmesen kivárjuk, azt a pillanatot amikorra a másik elkezd bízni, nem sürgetjük. Azt is szoktuk mondani, minél többet teszel be a csoportba, annál többet kapsz vissza. És egy idő után kialakul a csoport többlet. Az a valami, amihez egyedül nem lehet hozzájutni, ami gyógyít, és ami nélkül nehéz élni. <br /> <br /> Az persze az egyén felelőssége, hogy keresi – e a csoportját, vagy alkotja azt, akar – e együttműködni, bele tesz – e, vagy az élére áll és csak kivesz. <br /> <br /> Azt hiszem nagyon aktuális, hogy megtanuljunk, csapat lenni, a munkahelyeken, a városokban és az országban. És igen drága Zorán neked abban teljesen igazad van, hogy első körben ehhez szükség van arra, hogy megszólaljunk, diskuráljunk, mozduljunk ki a közönyünkből.<br /> <br /> Mert kell egy csapat…és nekem egyszer Pécsen volt egy…..<br /> <br /> tThu, 15 Jul 2010 13:07:04 +0200http://www.elprojekt.hu/el_forumElmenve maradni, maradva elmenni (lélekben), de hova és miért: Budapestre, Európába, Amerikába? Én Pécsett maradva megteremtettem a távozás lehetőségét, a magam Párizsát, Londonját, New Yorkját. Lélekben részben távozva, de mégis itthon maradva a saját birtokomon megalkottam a maradás lehetőségét, viselem ódiumát, mert kishitűségem ellenére sokan mondják nekem, hogy galériám akár Párizsban, Londonban, New Yorkban is lehetne. ITTHON a szemétdombomon – az antik és modern műtárgyaim, barátaim és irigyeim között – VAGYOK OTTHON!Wed, 14 Jul 2010 15:41:35 +0200http://www.elprojekt.hu/elmeselo?ID=2Elmenve maradni, maradva elmenni (lélekben), de hova és miért: Budapestre, Európába, Amerikába? Én Pécsett maradva megteremtettem a távozás lehetőségét, a magam Párizsát, Londonját, New Yorkját. Lélekben részben távozva, de mégis itthon maradva a saját birtokomon megalkottam a maradás lehetőségét, viselem ódiumát, mert kishitűségem ellenére sokan mondják nekem, hogy galériám akár Párizsban, Londonban, New Yorkban is lehetne. ITTHON a szemétdombomon – az antik és modern műtárgyaim, barátaim és irigyeim között – VAGYOK OTTHON! <br /> <br /> Tarr MáriaWed, 14 Jul 2010 15:40:01 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=2...egy régi filmrészlettel tudok válaszolni....<br /> &#39;56 után, karácsony körül játszódik a jelenet, a fiatalok indulóban vannak, mert most még szabadon ki tudnak jutni az országból és hívják társukat, csatlakozzon....<br /> &quot;én itt ismerem a kis utcákat, sarkokat, nem tudok menni...&quot; és végül marad, küzdelmekkel, keservekkel, de marad.<br /> - aki tudja a filmet, avasson be....<br /> ...<br /> másik fontos gondolat: Szózat...ezt ne feledjétek. A magyarság valami sajátos beégetett hittel rendelkezik, amely a megmaradásról szól. elmenni lehet, de ismerek többeket, akiik régebben elmentek. Most, idős korukra jönnek, és könnyes szemmel elevenítk fel fiatal koruk emlékeit, &#39;ne adj Isten, hazajönnek meghalni. Súlyosan hangzik, de csak itthon lehet otthon meghalni. Máshol idegen vagy a halálodig.<br /> elmenni, OK, de amit kaptál, azzal haza kell jönni. a vándorévek is erről szóltak régen.<br /> ...harmadik gondolat...<br /> Hauszmann, Lechner, Pártos egy szobában tanultak éveket Berlinben, a kapottakat pedig hazahozták. Az eredményt látjátok mindannyian - annyira, hogy Hauszmann Berlinben/ből nősült, de a Döbrentei utcában volt a műterme, lakása és 40 (negyven!) évig tanított a Műegyetemen. Emberséget, építészetet. Tanítványai haláláig követték. családja a mai napig viszi, &quot;hurcolja&quot; emlékét a hátán... aki ismer, tudja is ki mindenki az...<br /> ...negyedik gondolat...<br /> Pécs, Szeged, Szombathely, Sóskút, Budapest, és minden, még a legapróbb város is magáénak tudhat jó embereket, építészeket. Ezek összefogása, összetartása hálót fonhat és az összefogás most a létszükséglet már lassan. Ez a háló segíthet másoknak, de lehet, hogy egyszer ez a védőháló lesz, aki valamelyikünket felfogja, megóvj majd.<br /> Zorán,<br /> ebben látom a lényeget - megközdve önmagunk feladásával is akár, összefogva nekiveselkedni a KÖZÖS dolgoknak. ebből lehet majd eredményeket elérni, kitartással és hittel...<br /> Négy gyermek gondolja a hátamon ugrálva az össztartást - a legnagyobb, aki építészhallgató annyit mondott az utazásra: innen elmenni, eszem ágában sincs. Itt zenélek, találkozom barátokkal, élek együtt a családomban, OTT semmi nincs ebből... nem megyek sehova, még ha itt nehezebb is...<br /> Ennél jobbat egy szülő mit kaphat...?<br /> elmegy, körülnéz, tanul és hazajön...<br /> ...és nincs racionális érv, nincs sok, ez inkább érzelmi alapokon nyugszik, de erősen. Ezek a kötelékek viszont a legfontosabbak.Wed, 14 Jul 2010 11:16:00 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=2Legutóbb, mikor a másik vita rovatba írtam, elgondolkodtam ezen is. Nekem még csak 7 éves a gyerekem, de többen élnek körülöttem, akik gyerekként, fiatalként elmentek, majd hazajöttek. Olyan is volt/van, aki elment, és azóta sem visszajönni, sem ott maradni nem tud. És olyan is, aki elment, talán örökre. Az első és az utolsó esetben láttam &quot;hasznát&quot; annak, ha valaki elment, láttam boldog visszajötteket, és boldog kint maradottakat is. A középsőben, mikor valaki végül sehol nem talált otthonra, hiába &quot;teljesítette ki&quot; a tehetségét, és hiába szép a karrierje, boldogtalannak láttam. Mindezt magamban összegezve buzdítanám a fiamat, hogy menjen el, legyen nyitott a világra, egyet viszont mindig tartson szem előtt. Ne a menekülés motiválja innen, ugyanakkor nem is az a fontos, hogy elmenjek, magamra szedjek valamit, amit &quot;hazahozok&quot;. Önmagát gazdagítsa, és azt a közösséget, ahol otthonra talál. Ha ez nem ott van, ahol született, és felnőtt, az nem baj. Nem értek egyet azzal, amikor azt hallom, hogy micsoda dolog, hogy kitanul a magyar adófizetők pénzéből valaki, majd nem itthon kamatoztatja a tudást, amit megszerzett. Mindenki csupán egy életet él - ha valaki a reinkarnációban hisz, akkor is egyszerre egy életet él - és nagyon fontos mindenkinek, hogy valahol otthonra leljen, ahol a tehetségét az őt körülvevők tisztelik és támogatják, van, ahova tartozik. Ennek a városnak - és ennek az országnak - ebben annyi a &quot;dolga&quot;, hogy várja haza az elmenteket, és nyújtson otthont. Gyermekkorunk népmeséiben is mindig elmentek a fiatal felnőttek világot látni. Ami akár évekig is tartott, majd visszajöttek, de az is előfordult, hogy sok-sok kaland után a másik ország királylányát vették feleségül, és ott maradtak. Olyan mese nincs, ahol ide-oda bóklászik a királyfi vagy a szegény ember fia. A mesebeli vándor végül mindig otthonra lel. Mert mit érzünk, amikor otthon vagyunk? Tisztelve és szeretve a körülöttünk lévőket pózok nélküli önmagunk lehetünk. Ott pihenjük ki a világ nehézségeit, és töltekezünk energiával. Egy tehetséges embernek a tehetsége kibontakoztatásához EZ az, ami nélkülözhetetlen, bárhol is él.Wed, 14 Jul 2010 09:24:22 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=2Bár még csak tíz év körüliek a gyermekeim, de sokat beszélgetünk e témáról. Igazán &quot;kitanulni&quot; valamit a magyar népmesék szerint is csakvándorúton lehet. A tehetséges szabólegény fogja a tarisznyáját és elmegy vándorútra, új ismereteket szerez, mesterségét a legmagasabb fokra fejleszti - távol az otthonától - , de aztán hazajön!!!!! - és otthon kamatoztatja a megszerzett tudást.<br /> De miért is jön haza? Mert gyökerei vannak!!!!!Wed, 14 Jul 2010 08:59:13 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=8Az elmúlt 19 évben azt tanultam meg, hogy felelős vagyok saját életemért! Nem a környezetem, nem a város, nem a város vezetése, nem az adott politikai erő... csak én!<br /> Minden döntésem, minden gondolatom meghatározza életem következő időszakát. Azt hogy a megbecsülést honnét kapja az ember, azt meghatározza, hogy milyen emberekkel veszem körül magam, kitől várom ezt a visszajelzést, mi az, ami sikert jelent számomra?! <br /> Azt hiszem igaz ez úgy az erkölcsi, mint az anyagi megbecsülésre...<br /> Biztos konzervatív vagyok, de hiszem, hogy ez az az élettér ahol boldogulnom kell, és el kell érnem azt az életminőséget, amit el tudok magam számára képzelni, azt az önmegvalósítást, amitől jól érzem minden szinten magam. Mi az hogy közbizalom? Mi az hogy kezdeményezések befogadása? Minden kornak, minden társadalmi időszaknak alapkérdései voltak és lesznek. A "zseni" megnemértettsége, nem elfogadása, a környezet értetlensége érzéketlensége... semmi új nincs ebben. Szerintem ma sem, itt sem rosszabb vagy jobb, mint bárhol máshol. Ez a társadalom, ez az ország ma itt tart, és én a polgára vagyok....<br /> Megveszekedett pécsi és magyar vagyok......Fri, 09 Jul 2010 14:46:47 +0200http://www.elprojekt.hu/vitassuk_meg/?temaID=7Szerintem van. Amíg valaki egyedülálló, csak a saját életének &quot;menedzselése&quot; a feladat. A család viszont egy bonyolult rendszer, amiben törekedni kell az egyensúlyra. Az elmenni kérdése egy család esetében mindenki életére kihat, és sokkal bonyolultabb kérdéssé válik.Tue, 06 Jul 2010 10:41:24 +0200http://www.elprojekt.hu/elmeselo?ID=12004-ben jöttem el Pécsről. Az ok egyszerű volt. Friss diplomás tanárként nem kaptam munkát sem a városban, sem a környékén. Angliában ajánlottak állást (nem közvetítő), így hát leeds-i lettem. Nem szerettem de mégis érdemes volt. Elmentem egy college-be nyelvet tanulni, egy 1 alatt megcsináltam a felsőfokút (középfokúval mentem ki). Aztán gondoltam egy nagyot és beiratkoztam egy angol egyetemre. Közben dolgoztam, hogy ki tudjam fizetni a tandíjat, meg megéljek. <br /> Mikor végeztem munkát kaptam a szakmában (régész) és elkezdtem kinn dolgozni, majd hazahívtak Magyarországra (Pestre) egy alakuló céghez. Később kaptam egy ösztöndíjas doktorandusz helyet Pesten.<br /> Ha a szakmámban kapnék állást Pécsett, visszamennék. De erre kevés az esély és egyre jobban kötődöm Pesthez is.<br /> Összességében, nekem megérte eljönni, de szinte mindennap eszembe jut a város és gyakran hiányzik.Sun, 27 Jun 2010 23:27:36 +0200